Fényépítészet a föld alatt
Vargha Márk Péter – Év Építészeti Fotója 2012 – MÉK I. díj
A leépülő bányászat maradványai, a huszadik század egészét felölelő ipari épületek romjai között nőttem fel Tatabányán a nyolcvanas években. Aknatornyok, csillepályák, két hőerőmű, szénosztályozó, csupa hatalmas, beton és acél létesítmény. Eleinte szoftverfejlesztőként dolgoztam, közben kedvtelésből kezdtem írással, színházzal, fotózással, majd filmezéssel is foglalkozni. Nyolc évvel ezelőtt az Országos Bánya Társpénztár 1912‐ben épült, ám addigra már bezárt tatabányai kórháza melletti tömbházban laktam. Izgatott a hely története és építészete, így fotóengedélyt kértem a tulajdonos önkormányzattól. Eleinte nem tudtam mit kezdeni az épülettel. Számtalan kiváló épületfotót és fotóst ismertem, de egyiket sem akartam másolni. Gyakran jártam konzultálni mesterem, Tarjáni Antal erdőmérnök fotóművészhez. Egyik kollégája javasolta a sok fényforrásos világítást, egy másiktól pedig kaptam egy vakut.
Egy vakuval csak multi expozícióval lehet több fényforrásos világítást készíteni, ám az akkoriban használt egyszerű digitális fényképezőgépem ezt nem tette lehetővé. Így minden fényforrást külön képkockára tettem, majd az utómunka során, szoftveresen egyesítettem őket. Ez a munkamódszer később nagyon jól jött. Egy portfólió konzultáció alkalmával vetette fel Telek Balázs fotóművész, hogy ha már ilyen sok fázisfotóm van, akkor érdemes lenne filmszalagként kiállítani őket. Innen léptem tovább, és elkészítettem az első épületfény animációmat.
BA szinten mozgóképgyártást tanultam, később média designt a Moholy‐Nagy Művészeti Egyetemen. A diplomaév előtti nyáron operatőr voltam egy kisjátékfilm forgatásán a Hello Wood‐on. Több építésszel ismerkedtem meg itt, köztük a Sporaarchitects munkatársaival, Dékány Tiborral és Hatvani Ádámmal, akik csoportvezetőként dolgoztak. Ők hívtak meg, hogy készítsem náluk a diplomafilmemet. A négyes metró Gellért téri és Fővám téri állomásain dolgozik az irodájuk. Konzulens tanárom Tasnádi József volt.
Munkám végeredménye a legtöbb esetben nem pusztán fotó, hanem mozgókép, aminek a bemutatása még nem lehetséges nyomtatott sajtótermékben, ezért kap helyet itt. Mellette röviden bemutatom a készítés inspirációs forrásait és technikai fogásait is.
Az épületfotózásban hagyományosan fontos a torzításmentes objektív használata, a perspektíva korrekció alkalmazása, és a megfelelő, akár mesterséges megvilágítás. Ezek a technikai kívánalmak és lehetőségek keltették fel először az érdeklődésemet, mert olyan eszközöket láttam bennük, amivel túl tudok lépni a valóság puszta dokumentálásán, és meg tudom mutatni a külvilágnak azt a képet, amit bennem generált egy‐egy épület.
A mesterséges világítás remek kiegészítője a multiexpozíció. Ilyenkor több felvételt készítünk egyetlen képkockára, így egy lámpával is sok lámpás beállításokat produkálhatunk. A digitális fényképezőgépek általában nem támogatják ezt a funkciót, ám a szoftveres utómunka során lehetőség van a forrásképek összemosására a multiexpozíció szimulálásával. Ennek illusztrálására készítettem három interaktív bemutatót.
A webalkalmazások kezelése
A bal oldali csúszkák a fények erősségét állítják. A legfelső csúszkával az összes együtt szabályozható. Alattuk gombok találhatóak, amelyek előre definiált fénykombinációkat állítanak be. Legalul tekerőgombok vannak, amikkel a kép térbeli forgatását, és közelítését végezhetjük el. Ezekre a tekerőgombokra a
Első példának egy korábbi munkámat hozom, mert itt nyílik lehetőség összehasonlítani a természetes és a mesterséges fényeket. A metróban ugyanis csak mesterséges világítás van:
Az összemosás során lehetőségünk van a forrásképeket színcsatornákba konvertálni, és ezáltal szimulálni a fényforrások színszűrőzését:
Végül pedig egy igazán sok fényes beállítás. Az animációban és a végleges képen ennél is több fényt használtam, körülbelül hatvanat, amit a száz feletti elkészített képből választottam ki. Érdemes megnézni a három térbeli tengely körüli forgatás eredményét. A perspektíva korrekció is nagyon hasonló eredményt ad:
A munka folyamán nagyon sok fázisképet készítek, végig próbálom a lehetőségeket, játszom a paraméterekkel, a fényekkel. Ha a végeredmény egy‐egy kép lenne, akkor ez a sok érdekes fénykombinációt rajtam kívül nem látná senki. Ezért is indultam el a mozgókép irányába, mert annak a segítségével meg tudom mutatni a munkafolyamat, vagy inkább játékfolyamat legérdekesebb átmeneteit.
A mellékelt werkfotókon látszik, hogy ekkora feladathoz kevés lenne egy ember. A fotózások alkalmával mindig volt velem egy, néha két asszisztens. Rádión tartjuk a kapcsolatot, és amikor szabad rálátásom van a célterületre, akkor lézerrel mutatom meg a helyet, ahová fényt szeretnék. Én a gép mellett állok, ami állványon van. Az asszisztens hátizsákjában van a vaku tápegysége, kezében a reflektor fej. Az utasításaim alapján megkeresik a célterületet, és megvilágítják. A vaku szinkronizálása szintén rádión keresztül történik. A jó asszisztensnek van szeme a témára, nem kell sokat magyarázni neki, magától meglátja, hogy milyen világítási kombinációkkal érdemes próbálkozni az általam kért hatás eléréséhez. A legjobb asszisztensek maguk is szoktak javasolni megvilágításokat.
