A Magyar Urbanisztikai Társaság alapításának 50. évfordulójára

Szöveg: Körmendy Imre

Farkas Tibor: A Balaton regionális fejlesztési terve, 1964

Ötven éve alakult meg a Magyar Urbanisztikai Társaság. Társaságunk minden korszakban valódi egyesülése volt szakmánk együtt dolgozó, együtt gondolkodó kiváló képviselőinek. A MUT öt évtized alatt várospolitikusok, közigazgatási szakemberek, mérnökök, építészek, közlekedési szakemberek, demográfusok, közgazdászok, szociológusok együttműködésének keretévé vált. Az évfordulóra rendezett ünnepi konferencia ezt a hagyományt élteti tovább.
Az ad nekem reményt, hogy e feladatot nem egyedül kell teljesítenem, nekem csak a bevezetést kell elvégeznem. De mi van, ha fals az alaphang, ha nem jó ütemű a felütés?
Egy Granasztói Páltól vett idézettel kezdem: „A város nem csupán épületek és mérnöki berendezések szövedéke, hanem bonyolult életegység, amelynek működését az emberi, a társadalmi, a gazdasági élet törvényei irányítják. A város tehát nem gyúrható anyag, amit tetszésünk szerint alakíthatunk, hanem élő szervezet, aminek titkait ki kell fürkésznünk, mielőtt sorsába avatkozunk.” Meggyőződésem, hogy ezek a gondolatok a „térre” (a régióra) is vonatkoznak, amiként az ókori Róma, mint városállam is „kiterjedt” fokozatosan a fél világra. Remélem, elnézik nekem, hogy személyes lesz az emlékezés, és szubjektív az előretekintés.

Visszatekintés

A Magyar Urbanisztikai Társaság 50 évéből magam 20 évnek vagyok a tanúja, mint a társaság tagja, magának az urbanisztikának az utóbbi ötven évéből viszont 41-ben vettem részt, mint tervező, mint hivatalnok s mint oktató. Ez az ötven év mindenképpen igen jelentős időszak, még akkor is, ha a hazai várostervezés – gondolva a társaság díjának névadójára, Hild Jánosra, s tervére Pest szabályozására – immár több mint két évszázadot ölel fel (1805 – 2016), s gyökerei még messzebbre nyúlnak az idők homályába veszve. Ennek az ötven évnek a jelentőségét ahhoz is mérhetjük, hogy a várostervezés és építés első átfogó szabályozása 1937-ben jött létre, a városrendezésről és az építésügyről szóló törvénnyel, továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy a második világháború után, valamint a rendszerváltozást követően milyen jelentős társadalmi és urbanisztikai változások történtek hazánkban.
A szakma alapjait a BME Városépítési Tanszékén ismertem meg (mint a jelenlévők és a szakmát gyakorlók közül sokan), de a tervezés mindennapjaiba a VÁTI-ban nyertem betekintést és bevezetést. A közelmúltban – éppen az elmúlt évi tisztújító közgyűlésre készülve – fogalmaztam meg elsőként magamnak, majd az elnökség tagjainak, hogy kik azok, akik a költő szavaival „ők fogják ceruzámat”. Minden büszkeség nélkül mondhatom – hisz ezért a kalandért én lehetek hálás –, hogy igen gazdag és szép a névsor.