Diplomamunka, MOME, 2015

Terv: Fenyvesi Bori
Konzulens: Marián Balázs

Diplomamunkámmal komplex célt tűztem ki magam elé: megfogalmazni a saját tervezői szemléletem, és ennek módszeres alkalmazásával megtervezni egy olyan funkciót, ami olyan aktuális társadalmi problémára keresi a választ, amely építészeti szempontból még nem körüljárt funkció. A munkával egy időben kezdődött a kutatás magamban és környezetemben, amely során jutottam el a filozófiailag és építészetileg is értelmezhető szelídítés módszeréhez.
A szelídítés, a szelídség jelensége évezredek óta jelen van az ember kulturális és civilizációs történetében, ugyanakkor a tárgyainkkal, tereinkkel szinte soha nem hozzuk összefüggésbe, pedig mára az egyre inkább halmozódó tér-, tárgy, termék- és márkakultúrának egyik fontos megközelítése lehet. A szelíd ház legfontosabb tulajdonsága, hogy a létrehozott tárgyi és téri környezet és a benne, körülötte élő emberek állandó összeköttetését veszi alapul, egyszerre hat szelídítően az emberek közötti kapcsolatokra, illetve az ember és mesterséges-épített-tervezett környezete közötti viszonyra. A tervezői szándék, esetemben a szelídítés beépül a létrehozott manifesztumba, ami kisugárzik a környezetre. Így segítheti a szelíd ház az ember emberségét kibontakoztatni.
A szelídítés lényegében kommunikáció (Saint-Exupery), tervezői szempontból pedig a téri-tárgyi környezet megismerése, megértése, megélése. Az így létrejövő közelségben egy felelősségteljes kapcsolat alakulhat ki az ember és a tárgyi világ között. Ha a mesterséges környezettel való viszonyunkat épp olyan élőként kezeljük, mint a személyes / társadalmi és a természettel való kapcsolatainkat, akkor valósulhat meg a szelídítés, szelídülés.
Munkámban a börtönviseltek társadalmi visszailleszkedését támogató épületegyüttest terveztem. Ebben a speciális helyzetben kerestem az általános érvényű építészeti megoldásokat. A (re)integráció és a félutas ház építészeti, tervezői megközelítésére nem léteznek receptszerűen alkalmazható válaszok. Így a kialakult építészeti programom ötvözi a (re)integráció területén megkutatott, általam jónak vélt elveket és tevékenységeket, amelyek együttes alkalmazása valósíthatja meg a sikeres visszailleszkedést. A szelídítésnek és a (re)integrációnak azonos a legfőbb célja: a kapcsolatteremtés. Esetemben a (re)integráció a feladat és a szelídítés az eszköz. A témát kutatva a Váltó-sáv Alapítvánnyal és a Feldmár Intézettel működtem együtt.