Az Építészet éve 2014 elé

Összeállította: Szegő György
Fotó: Zsitva Tibor

Szimbolikus jelentése van a Várkert és a Várpalota ünnepi kapujaként bejárati Ybl-pavilonja újragondolásának. A rekonstrukció fennen hirdeti, hogy az építészet a nemzeti emlékezet egyik legközérthetőbb hordozója. Annak a felismerésnek az ünnepe, hogy az ország romló műemlékeinek és Budapest európai összevetésben is egyedülálló eklektikus városszövetének megmentése kötelességünk.

Ybl Miklós születésének 200. évfordulója és az ennek kapcsán meghirdetett emlékév alkalmából röviden szeretnénk itt néhány szövegrészlettel folyamatában megidézni Ybl teljesítményének hatását és utóéletét, Henszlmann Imrétől F. A. Stüleren, Feszl Frigyesen, Zsolnay Vilmoson és Hauszmann Alajoson át, egészen a mai Várnegyed tervekig. És az utókor l, rálátását, Ybl Ervintől Sisa Józsefig. Végül, korának lelkesült szavai mellett, Yblnek a kicsinyes elszámoltatásra adott válaszában rejlő alázatot: az építész hétköznapjait is.

„… Kulturális középületeink legjelentősebbje a Magyar Tudományos Akadémia pályázata körüli stílusvitában a 19. sz. második harmadának reprezentatív európai polgári építészeti stílusa, a neoreneszánsz győzött. Henszlmann Imre 1860-as gótizáló terve, mely egyszerre támaszkodott a régész, s az angol-francia kortárs építészetet egyaránt ismerő szerző gótika, neogótika élményére, az Anjou-kor virágzó hazai politikai és művészeti kultúráját jelképpé emelő, kiegyezés előtti történelemszemléletre. (…) A klasszicizmust a polgári társadalom korabeli szimbólumaként felváltotta az itáliai reneszánsz építészet egyetemes érvényű stíluseszméje, ami az új, reprezentatív színház, a Magyar Királyi Dalszínház, Ybl Miklós Operája épületén (1885) már teljes pompájában mutatkozott meg. (…) Feszl Frigyes Vigadójának (1859-65) orientalizáló-gótizáló-félköríves- magyaros romantikája kétségkívül stíluskísérletet jelez. (…) [A Vigadót] inkább eredeti építőművészeti gondolat megvalósulásának, semmint a közület reprezentációs formájának mutatják.”
(Keserü Katalin: Nemzeti Gondolat a 19. század magyar építészetében. In: Sub Minerva Nationis Praesidio. ELTE és ELTE Művészettörténeti Tanszék közös kiadása. 1989)

„Mester! Kit annak ismer széles ez ország, akinek babér koszorúzta nevét a művészetek s a műtudomány fölkentjei kegyelettel említik, s akit mesterükül vallanak az építőművészek, hazánknak a Korona, s a külországok által is méltán elismert Jelese, Te, fogadd, ím üdvözletünket! (…)
Neved nem múlik el életed múltával, Tetteid emléke fönnmarad műveidben: A Fóti templom, a Vámpalota s a magyar Dalmű háza és annyi más, s még ezen túli, ma még csak lelkedben élő nagy Alkotásaid, mind beszélni fognak a késő századoknak, lelked tetterejéről, mert az isteni szikra, amely Szellemedet lángra gyújtotta, ott ragyog hatalmas Műved kőidomán.”
(Az Építési Ipar 1882/10 köszöntője Ybl 50 éves építészi működésére. In: Ybl Miklós. (vál. és szerk. Gerle János, Marótzy Kata, Holnap Kiadó, 2002)

A Királyi Palota helyszínrajza a Várkert Bazárral, Hauszmann Alajos terve