Az EKF 2010 „helyi forrásokból” rendezett kulturális eseményei egyfajta kirakatot jelentenek – a kívülállónak. A kirakat rendezőinek viszont erőfelmérést, azaz átvitt- és vizuális értelemben is tükröt mutatnak. A dél-dunántúli régió kortárs építészetéből nyújtott bőséges kínálat: a sajátosan szép táj és az emberi jelenlét egymásra hatásának méréslehetősége is.
A Budapest Főváros Levéltárában rendezett Lajta Béla-kiállítás elsősorban figyelemfelhívás. A teljeskörű adatgyűjtési munkával előkészített tárlat ugyanis a rendkívüli jelentőségű életművet először mutatja be nagyszámú eredeti dokumentum segítségével, mind a tervezői tevékenység, mind az életút személyesebb vonatkozású emlékei tekintetében.
Lucien Hervével először 1969-ben találkoztam. Akadémiai Kiadó, Architektra sorozat, Le Corbusier – kicsiny ablak a világra , és a világot ebben az esetben Hervé képei ábrázolták. A holdon sem jártunk, de természetes, hogy megelégszünk a lefotografált látványával – a Marseille-i házról, vagy a Ronchamp-i kápolnáról azért jobb lett volna személyes élményeket szerezni.
Fáradhatatlan életének nyolcvanadik esztendejében, 56 hivatásának szentelt év után, 2011. január 10-én elment Hofer Miklós. Építészetünk és építészeti közéletünk egyik nagy alakja, korszakot formáló személyisége távozott. Nyugodjék békében! Alkotásai, amelyekkel megjelölt jó néhány kitüntetett pontot itthon és a nagyvilágban, velünk maradnak.
Élt nyolcvanöt évet. Szép kor, mondják ilyenkor gyakran az életben maradottak és szinte azonnal az elkerülhetetlen halálra gondolnak ők is, ahonnan visszatekintve nincs jövő, nincs jelen, már minden csak múlt. Pedig az építészek, főként a városrendezők életük során mindennapjaik nagy részét a jövőben töltik, miután alapvető feladatuk megtervezni…
Idén tavasszal először szervezett nagyszabású kiállítást a Magyar Építész Kamara 320 tagú Táj- és Településtervező Tagozata, és máris egy impozáns anyaggal rukkoltak elő. Tíz év hazai terveiből válogattak a FUGÁ-ban, óriási sikerrel, majd vándorkiállítás formájában ment tovább a válogatás, végig az országon. Most végre a katalógus is elkészült.
Vége felé közeledik Pécs Európai Kulturális Főváros évadja és már megszületett az EKF-történet tanulságait összegző kötet. Szerkesztője, Somogyi Krisztina mindvégig jogosan ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy a város közös tér, így kapta a kötet a címét: KözTérKöz. Pécs 2010-es tapasztalataiból sokáig fog okulni az ország.
A kiadó vállalkozása nemzetközi trendet és honi hagyományt egyszerre követ. A stílusokat történeti környezetben elbeszélni helytálló és üzletképes program. A szocreál Magyarországon szerzői Prakfalvi Endre – az Építészeti Múzeum muzeológusa – és Szűcs György – az MNG főigazgató helyettese – a téma szaktekintélyei.
Az 1848-ban induló preraffaeliták az új művészeti látás ígéretét hozták. Festőik – szellemi indítékaikon túl –, a 20. század előfutáraként, egyrészt a vízionárius kreativitás és az illuzionisztikus érzékcsalás fél századdal korábbi példáit kínálják. A tárlat érzéki, szemet gyönyörködtető, ugyanakkor mitikus jelentésekben gazdag anyaggal szolgált…
René Burri a Magnum második nemzedékének legtekintélyesebb fotósa. 1959-ben fogadta be, az akkor David „Chim” Seymour vezette világhírű fotó-ügynökség, azután, hogy a Life-nak készített első riportja, amit a süketek zenei oktatásával kísérletező iskolában készített, világsikert aratott. Előtte Zürichben járt fotó szakra, egyik tanára a Bauhausalapító Johannes Itten volt.
Egyéni kategóriában kitüntetésben részesültek:
Harsányi Attila, Pintér Tamás, Papp József
Közösségi kategóriában kitüntetésben részesültek:
Rácalmási Városvédő és Szépítő Egyesület, Szádvárért Baráti Kör, és a régi-új Magyar Építőművészet című folyóirat szerkesztősége
A Cities On The River (Folyóparti városok) című vándorkiállítás megnyitójával megkezdődött a magyar európai uniós elnökséghez kapcsolódó rendezvénysorozat, a Kultúrfolyam Bécsben. A Collegium Hungaricum tárlata kortárs festők, fotóművészek alkotásait vonultatja fel. Az alkotásokat négy Duna menti városban mutatják be.