Elnöki beszámoló a 2013. évről

Szöveg: Sáros László György
Fotó: Borsay Attila

A Magyar Építőművészek Szövetségének éves közgyűléséről minden esztendőben beszámolunk. A 2013. évet lezáró köz7gyűlést a MÉSZ 2014. május 7.-én rendezte meg, az alábbiakban Sáros László György elnöki összefoglalójából emelünk ki néhány fontos gondolatot – a szerk.

(…) Alapszabályunk arra kötelez, hogy beszámoljak Önök előtt az elmúlt év munkájáról, törekvéseiről, történéseiről. Lévén, hogy ez tavaly is bevált, mert egyféle „sorvezetőt” adott, a legjobb, ha elővesszük az elnöki programomat, meg az azonközben elkészült elnökségi programot is, és bemutatom, hogy időarányosan hová sikerült eljutni mostanáig, hisz vállalásunk, vállalásom félidejéhez érkeztünk.
Elkészült az Alapszabály, amit tavaly a Közgyűlés elfogadott. Tekintve, hogy az Alapszabály módosítása, avagy egy merőben új Alapszabály elfogadása a Közgyűlés kizárólagos joga, most itt áll a programfüzetünk végén az időközben történt, 2014. március 15-ével hatályos torvényi változások okán kötelezően módosított változat, amit ugyancsak el kell fogadnunk. (…)
Már tavaly is jeleztem, hogy az építészeti szerzői jog védelme ellátása tekintetében a MÉSZ hivatott eljárni, lévén, hogy azt köztestület nem teheti. Így, hogy a jogvédelem intézményesen nem tartozhat köztestülethez, az építészet területén annak gondozása kizárólag a MÉSZ feladata lehet. Itt kell megemlíteni Vajai Tamás DLA úr munkáját és elvitathatatlan érdemeit, amit e témakörben tett és ért el. (…)
Elkészült az SzMSz, elfogadása azonban még mindig várat magára, különböző adminisztratív lépések hiányában. Ez azonban a nyári szünetig mindenképpen elfogadást nyer. (…)
Beszélni kell a tagnyilvántartásról. Tagjaink létszáma 528 fő. Tavaly ez a szám a beszámolómban még csak 472 fő volt. (…) Örömteli, hogy különösen vidéki kollégáink – a kihelyezett elnökségi ülések nyomán – sorra alakítják meg, vagy újra, helyi szervezeteiket és sokan kérik felvételüket a MÉSZ-be. A közelmúlt egyetlen bejelentett távozója sajnálatosan elődöm, Kálmán Ernő DLA volt, aki előre megírt levélben nyújtotta be ezen szándékát egy rendkívüli elnökségi ülésen, ahol az addigi külügyi tevékenységéről kértünk beszámolót tőle, illetve Földes Lászlótól. Ezt követően körlevelekben adta tudtul a szakmának elhatározását.
(…) Örömteli, hogy egyre többen jelentkeznek, hogy menjünk el hozzájuk is, tartsunk ott is kihelyezett ülést, aminek egyáltalán nem az a lényege, hogy ott megjelenjünk a millió papírunkkal, és látszólag fontoskodjunk, (az elnökségi ülésre amúgy a kétnapos ottlét második napján kerül csak sor). Nem. Ennél sokkal fontosabb egymás megismerése, elismerése annak a fantasztikus munkának, esetenként erőfeszítésnek, amit ottani kollégáink tesznek. És természetesen az ezek nyomán látható eredményeik. Meg aztán az is, hogy kiderülhessen mindnyájunk számára, kinek, kiknek hogyan tudunk segíteni? Kiállításokkal, előadásokkal, együttgondolkozással, együttdolgozással. A lényeg az együtt. (…) Még 2012-ben jártunk Miskolcon és a Műegyetemen, majd 2013-ban Pécsett, Kassán, Győrben, az idén pedig Debrecenben, és legutóbb Sopronban. Miskolc kivételével mindezen helyekre jellemző, hogy saját egyetemi építészképzésük van. Igaz, már Miskolcon is csak idő kérdése, hogy mikor alakul meg a Kassai Egyetem kihelyezett kara. A példák híre terjed. Mára már sok meghívásunk van. Hívnak Szegedre, Kaposvárra, Kecskemétre, Egerbe. (…)
Tavaly már beszámoltam az ún. „elnöki teázásról”. Ezt a kezdetekkor a kapcsolatok kiépítésére vezettem be. Ennek kapcsán és során elég sok információhoz jutunk és juttatunk másokat, de még így is elmondhatjuk, hogy a szakma ma nagyon nincs „az ismeretek” birtokában. Én azt sem állítom, hogy ez véletlenszerű. Mindezek ellenére ezt a szokásunkat nem kívánom feladni, már csak azért sem, mert változatlanul mások is igénylik ezt a „fórumot”.
„Tegyünk a házért is végre” – írtam. Ennek az a lényege, hogy mindent meg kell tennünk, hogy a ház állami tulajdonból végre a sajátunké lehessen. Többfrontú tárgyalásokat kezdtem az ügyben érintett államtitkárokkal, (Halász János EMMI, dr. Szaló Péter BM), de segítségünkre van Fekete György elnök úr is az MMA-ból. Sajnos, ez a választásokra tekintettel és hivatkozással, az elmúlt hetekben megtorpant. Bízom abban, hogy hamarosan folytatható lesz. (…) Nagyon sok rendezvényfejlesztővel, rendezvényszervezővel tárgyaltunk. Azt is mondhatom, hogy a szakma nagy neveivel. Én mindenképpen komplex „összműködésre” gondolok, aminek része az Építészpince kérdése is. A velük (vagy nélkülük) történő továbblépés a közeli jövő kérdése. (…)
A házunkon kívüli kapcsolataink során beszélnünk kell a megújított Külügyi Bizottságunkról is. Elképzeléseikről ebben a beszámoló füzetben szerepel Fazakas György írása, ami legkivált a jövőről szól, de ugyanott szerepel Mikó László beszámolója is a ciklusunk előtt megkezdett, a MÉSZ elkötelezettségei miatt általunk folytatott kínai kapcsolatról. Egyértelművé vált, hogy a sanghaji Hudec Memorial Hall ügyében 2011-ben megkötött négyoldalú megállapodás tarthatatlan, így az idén október 21-én lejáró vállalást nem kell továbbvinnünk. A jövőről szóló elképzelés megtalálható Mikó László tájékoztatójában. Szándékunk az, hogy a négyoldalú megállapodás negyedik tagját, egy magánbefektető cég egyre nagyobb étvágyú és diktumú vezetőjét kikapcsolhassuk ebből a körből. A nélküle történő folytatásnak most elég jó esélyei látszanak. Ebben az esetben meg lehetne szabadulni az állandósult szlovák rivalizálástól is. Mindez semmit nem von le Hugyecz László magyar építésznek Sanghajban elért eredményeiből. (…)
A megbecsülés jele az is, hogy a MÉSZ megszervezte a Vedres György díjat, amellyel a jeles építész özvegye, mint örökhagyó hagyományozott ránk, és amely díjat most, immár másodszor adhattunk át. Az érdeklődés sajnos még mindig nem akkora, mint amire számíthatnánk, ám ez még az elmúlt évek munkaínséges idejének tudható be.
Tevékenységünk szerves része az egyes pályázati helyek és pályázatok felkutatása, pályázatok elkészítése. E tekintetben én személyesen is sokat várok új titkárunktól, Szabó Ritától, aki május 1-jétől segíti munkánkat, de már most is részt vett a közgyűlés előkészítésében, és aki a civil pályázatok területén szerzett már eddig is gyakorlatot. Örömmel jelenthetem, hogy először sikerült elérnünk azt, hogy az idénre kért UIA tagdíjra szóló támogatásunkat már tavaly megszavazták, így elérhettük, hogy a tárgyévnek ne csak az utolsó három-négy hónapjára válhassunk szavazatképes tagokká.
Tudom, hogy sok mindenről nem esett szó, mint például az Építészet Világnapjáról, kapcsolatainkról más művészeti szervezetekkel, egyetemekkel. Kiállításainkról. Kapcsolatunkról a Palota-negyeddel és a kerülettel. Támogatólag és aktívan veszünk részt az Ybl Egyesülettel az Ybl Bicentenárium eseményeiben. A pályázatoknál nem említettem, hogy a megújulást jól vevő, – már évi tíz számmal megjelenő – lapunk finanszírozása három évre megoldott. (…) Nem beszéltem az építészeti fotópályázatainkról, aminek idén egy nagyszabású változatát jelentettük meg a Miniszterelnökséggel közösen. Nem szóltam kapcsolatainkról más szervezetekkel, mondjuk a BÉK működtette, ám a létéért küzdő FUGA-val. De ezt nézzék el nekem. Szerettem volna egy feszes beszámolót tartani. Kérem és várom ennek megítélését. Én úgy látom, hogy időarányosan nincs baj.