Kunsthaus Wien, 2010. november 20. – 2011. február 20.

Szöveg: Szegő György

René Burri a Magnum második nemzedékének legtekintélyesebb fotósa. 1959-ben fogadta be, az akkor David „Chim” Seymour vezette világhírű fotóügynökség, azután, hogy a Life-nak készített első riportja – amit a süketek zenei oktatásával kísérletező iskolában készített – világsikert aratott. Előtte Zürichben járt fotó szakra, egyik tanára a Bauhausalapító Johannes Itten volt. A Magnum fotósaként beutazta a világot és aktuális háborúit. Saját filozófiája szerint kivárással szemlélődött, „ha kihagytál egy expozíciót, nem baj, jön egy még jobb”. Így azután túlélte
pl. a 67-es egyiptomi háborút is.
Két speciális területen világhírű a munkássága. Az egyiknek „A németek” címet adta, s a háború utáni két Németország népének mentalitását kutatta fotóin, olyasmit, mint korábban Sanders csinált „Az amerikaiak”
címen. A másik nagy téma a művészek és az építészek műtermi munkájával foglalkozó végtelen riport, Picasso, Giacometti, Tinguelly, Yves Klein és az építész Niemeyer, Barragan, valamint Le Corbusier válla fölött exponálva kapta el az alkotás legtermészetesebb pillanatait. Utóbbi építészt elkísérte pl. Indiába, ahol a Corbu-életmű legjelentősebb épületegyütteseinek
művezetéseiről tudósított.
Talán legismertebb műve a Che Guevaráról készített portrésorozat, amelyből a szivarozó forradalmár arca a 68-as nemzedék ikonjává lett. Legendái közé tartoztak el nem készített képei is – pl. Fidel Castro véletlenül kilépett el az előadóteremből, s nem fényképezte le, mert ízléstelennek tartotta volna, hogy a feje felett éppen a vészvilágítás „EXIT”
lámpája égett (a szó orvosi kifejezés is: a halál beállását jelöli). Tudta, hogy a kép bejárná a világsajtót. Ezzel a példával is cáfolja a nagy Bresson tételt a „kitüntetett pillanatról” – szerinte nincs elmulasztott expozíció, a világ nem tervezhető meg maradéktalanul, a gyakorlat, a praxis kitölti a fehér foltokat. A tárlat legfantasztikusabb, eddig soha együtt ki nem állított riportját napfényfilmre csinálta 1965 november 9.-ének éjszakáján a nagy New York-i áramszünet dokumentációjaként. A sötétbeboruló város a civilizáció bukásának víziójaként máig kísérti a technika univerzumát.