Építészeti fotó – világmásolat?
Az alkalmazott építészeti fotón túl
Szöveg: Telek-Nay Ágnes
A Fotóhónap2012 keretében az építészeti fotó témáját feszegető, kötetlen szakmai kerekasztal-beszélgetés került megrendezésre a Baross utca egyik új kulturális helyszínén, a „Kultúrmosodában” (jelenleg: Patyolat//PRÓBAüzem). A hely pikantériáját az átépítés alatt álló, századfordulós egykori mosodaépületen túl a mögötte húzódó józsefvárosi paneldzsungel, a Szigony utca tömbjei adták: maga a helyszín is izgalmas, sokat kínáló fotótéma. A meghívott három fotográfus, egy építész és egy urbanista-szociológus az építészeti fotó funkciójáról, jelenlegi tendenciáiról, szakmai megítéléséről beszélt, s hamar kiderült, hogy a téma kapcsán fölvethető kérdések megválaszolása korántsem olyan egyértelmű, mint amilyennek tűnik.
A beszélgetés által megteremtett atmoszféra, az azt követő intenzív szakmai fórum és az eseménynek helyet adó épület, illetve annak városon belüli pozíciója generálta egy nyílt, amatőröket is befogadó építészeti fotópályázat meghirdetését. A legtöbb pályázó sztereotípiák mentén haladt és a romos, elmaradott városrészeket részesítette előnyben; volt, aki kiélezte a pusztuló és a megújuló „Nyócker” között feszülő ellentéteket, de csak néhányban volt narratív vagy történeti, személyes vetület. Öröm volt viszont látni a méltatlanul elfeledett és -hanyagolt józsefvárosi épületekre való rátalálást: a Telefonközpontról és a Klinikák épületéről vagy az újjáéledő „Grundról” is érkezett egy-egy kép. Több helyen érezhető volt ma is élő és alkotó fotóművészek hatása, a többek között Gaál Zoltán egyik projektje által elindított, szemmagasság feletti nézőpont többször visszatér, de Czigány Ákos nemzetközi díjakat nyert Egek sorozatának hatása is jelentkezett. Bár a kvalitásbeli távolság maradt, koncepcióban és szemléletmódban egyre kisebb a távolság: amatőrök és profik térszemlélete és érzékenysége nagyon hasonló (közeledő) tendenciákat jelez.