Színpad – kép – makett
Theatermuseum, Bécs, 2017. április 20 – 2018. február 12.

Szöveg: Götz Eszter

A bécsi Theatermuseum gyűjteményének egyik különleges értéke az a közel 1000 díszlet- és színpadtér-makett, amelyek több mint három évszázad színházkultúrájának emlékeit őrzik.
A múzeum idei nagy kiállítása ezek közül mutatott be félszázat, és a két kurátor, Ulrike Dembski és Rudi Risatti alapos munkájának köszönhetően a legkülönbözőbb korszakokban és előadásokhoz készült miniatűr színpadképek sora valóban mágikus erővel jeleníti meg az újkori európai színjáték történetének egyes fejezeteit. A díszletmakett a színházi munka egyik fontos eszköze, ebben jelenik meg a készülő előadás színpadi tere, ez teszi érthetővé a tér arányait, a díszlet szerkezetét. Technikai szerepén túl azonban arra is alkalmas, hogy a formák, anyagok, színek együttesét, a színpadon megszülető összművészeti alkotás vizuális hatását prezentálja. Ami a látványtervező fejében már kész mű, azt a makett teszi láthatóvá a többi alkotó számára. Az utókor számára pedig rögzíti az előadás stílusát, hangvételét. Mivel a színházi élmény a pillanatnak szól, semmilyen technika nem képes megőrizni annak teljességét. A makett is csak felidéz, megsejtet valamit az egykor lejátszódott műből, de történeti értéke éppen emiatt egyedülálló.
A bécsi kiállítás kurátorai nem a kronologikus rendet választották, hanem annál sokkal izgalmasabb felvetéssel éltek: hét stíluskor szakba rendezték az egyes darabokat – antikvitás, középkor, reneszánsz, barokk, romantika, a forradalom időszaka, illetve a jelenkor –, aszerint, hogy az adott előadások melyik korszakot jelenítették meg, és azt a színház művészei hogyan formálták látvánnyá. Így az is láthatóvá vált, ahogyan az egyes korok vizuális megjelenítése változott az idők során. A kiállított makettek a színháztörténet igazi nagy élményei: láthatunk színpadképet a művészdinasztiából származó barokk mester, Galli-Bibiena és a historizmus nagy színpadi tervezői, a Brioschi család munkáiból; a bécsi szecessziót képviselő Alfred Rollertől; az orosz avantgárd művészeitől, Tatlintól és Alexander Vesnyintől, de Fritz Wotruba, Alfred Hrdlicka, Lois Eggs és a 20. század több nagy színházi tervezője is itt van egy-egy makettel. A kurátorok abban is jól döntöttek, hogy nem terhelték túl információkkal a rendkívül hatásos látványt, csupán az előadás adatait és az alkotók nevét tüntették fel, a többit a kiállítás kísérő füzetkéjében gyűjtötték össze. A februári zárás után a tárlat egy-egy része Bécs színházaiban és múzeumaiban fog bemutatkozni.