Vitra Campus, Schaudepot, 2019. február 22. – május 19.

Szöveg: Lővei Pál

A svájci Basellel összeépült, de már németországi Weil am Rheint ismertté tevő Vitra Design Museum a Bauhaus 100 nemzetközi eseménysorozatához a vállalkozó és formatervező Anton Lorenz munkásságát bemutató tárlattal kapcsolódik (kurátor: Susanne Graner). A csővázas bútorok fejlesztésében nem is annyira saját tervei, mint inkább szabadalmai, licencmegállapodásai és cégalapításai miatt kulcsszerepet játszó – az ipari gyártásban rejlő lehetőségeket az első között felismerő háttérszereplőként időnként a „szürke eminenciás” jelzővel illetett – Lorenz hagyatékát 1989 óta a Múzeum őrzi, ahol most először mutatnak be fontos dokumentumokat ebből az anyagból.
Az 1891. május 13-án Budapesten született Lorenz Antal nevével a magyar szakirodalomban alig találkozni. 1983-ban Bánszkyné Kiss Éva írt róla és csőbútorairól egy rövid tanulmányt a Magyar Építőművészetben, és 2010-ben a pécsi Bauhaus-kiállítás katalógusában Horányi Éva tért ki a tevékenységére. Kiss Éva programot is hirdetett annak idején: „Terveinek, bútorgyárosi és üzlet-szervezői munkájának alaposabb felkutatása hozzájárulna az ipari formatervezés történetének teljesebb megismeréséhez és ezen belül a magyar vonatkozások feltárásához.” A hagyatékot felkutatni már nem kell, benne viszont nagyon is érdemes lenne vizsgálódni. Az 1927–1974 közötti korszakra terjed ki, kb. 45 folyóméternyi, 370 tételbe csoportosított iratanyagot tartalmaz. Világviszonylatban is ez a csőbútorokra vonatkozó legkiterjedtebb archívum, benne például a Le Corbusier, Charlotte Perriand, Pierre Jeanneret, Moholy-Nagy László, Breuer Marcel és Ludwig Mies van der Rohe bútortervezéssel és bútorgyártással kapcsolatos munkásságára vonatkozó levelezéssel. A Vitra kamarakiállítása így hézagpótló, számos új információval szolgál, illetve pontosítja a korábbi adatokat.