Hofmobiliendepot, Bécs, 2015. március 4. – július 26.

Szöveg: Szegő György

SW Kitchen, 1950 k. © BMobV, fotó: Lois Lammerhuber

A császári bútorraktárak anyagára alapított múzeum rendre összeállít kiállításokat, kiterjesztve a Monarchia utáni időszakra is. Most a Konyha/Bútor – Design és történelem című mustra kis kultúrtörténetté szélesíti a hagyományos konyhák emlékanyagát. Ahogy szokás, a kőkorszaktól indít, de nem áll meg a 19. századi „mesefilmes” emlékek bemutatásánál, hanem bemutatja azt a felgyorsuló folyamatot is, ahogyan az iparosodás átalakította a konyhát.
Eva B. Ottillinger kurátor az 1930-as évekre teszi a hangsúlyt, amikor megjelentek az első modulelemekből összerakható konyhabútorok, melyek a funkciók szisztematikus csoportosításával követték a városiasodó családi étkezőszokásokat. Megjelentek például a fémburkolatú rakodófelületek vagy a pékáruk szellőztethető tárolását biztosító fiókok – ezt a kiállítás a bécsi Siegfried Erdö cég konyhabútorával demonstrálja.
Hamar megszületett a világhírűvé vált ún. Frankfurti konyha, ahol Margarete Schütte-Lihotzky – az első osztrák építésznő – 2, 75 méterbe sűrítette a főző, tároló, mosogató és étkező funkciókat. Azt, amit mi az általunk ismert lakótelepi beépített konyhákból ismerhetünk. Csak ez a kísérleti sorozat igényes anyagokból, német precizitással sok évtizedet kiszolgált. A frankfurti Bauhaus sorházakba 10.000 darabot építettek be, 12 színváltozatban. A létező darabok az iparművészeti gyűjtemények nagyra becsült kincsei.
A kiállítás kis amerikai kitérővel az 1950-es évektől felsorakoztatja a különféle osztrák szociális lakásépítések konyhai típusburkolatát. A 90-es évek pedig a legjelentősebb, már a fogyasztói társadalom standardjait követő fejlődés bemutatásával – pl. az EOOS b2 bútorával – folytatódik. Az evolúció mai állását a „vendégek mobil konyhájával” jelzik, ahol a bútorok gurulnak és a családi konyhát a köztéri étkezés robosztus stílusa váltja fel, Chmara Rosinke tervezőnő példája szerint.