Magyar Építészetért Érem 2016

Szöveg: Finta József

A Magyar Építőművészetért Érem alapgondolata – alapításának idején – még a tervező építészeknek szóló elismerés lett volna; most szerencsére jóval tágabban értelmezett díj, amelybe beletartoznak azok is, akik az építészet közelében, s mindenekelőtt az építészetért dolgoznak, s tettek – tesznek e tárgyban nagyon elismerendőt. Merthogy az építészetre – jelesül itt és most a magyar építészetre – nagyon is ráfér manapság, hogy értő közmunkásai, támogató, szószólói legyenek. Olyanok, akik közelről és részben belülről is ismerik furcsa sorsának alakulását, s ekként beavatottan tehettek azért valamit, hogy ez a sors jobbra forduljon, hogy a társadalom és építészete végre újból egymásra találjon. Nem vitatható igazság, hogy ebbe a körbe – az elsők között – egy fotóművész kerüljön bele, olyan, aki az életét tette rá, hogy épületeink publikusabbá, ismertebbé legyenek, közkinccsé válhassanak, a lehető legmagasabb színvonalon.
Häider Andreát igen régóta ismerem – még abból az időből, amikor fotós pályáját elkezdte, azaz a Lakóterv éveiből, s amikor pályamódosításával igen hamar élvonalbeli, avatott épületfotóssá vált, s legalább két évtizeden át készített felvételeket házainkról. Az épületfotózás a fotóművészeten belül is nehéz és speciális műfaj; olyan szolgáló-értő habitus, olyan empátia kell hozzá, amelybe egyazon súllyal fér bele az építész szándékainak felismerése, megértése, s a ház mondandója, lényegének értése, de valahogyan saját karakterének, saját szándékainak, saját egyéniségének rávetítése is a felvételekre.
Häider Andrea fotóin egyazon módon érvényesül az említett alázat, szolgáló jellem, amikor munkáiban a ház feltétlen tiszteletéből táplálkozik-, és saját egyénisége érvényre juttatásával sohasem akarta elfedni az épület „kijelentéseit”, nem állt az épület és a fotó nézője közé. Ám, mindemellett, képeinek van saját egyénisége – egytől egyig felismerhetően Häider Andrea fotók!
A jó építész a legtöbbször tudja, vagy tudni véli, hogy házai mely nézőpontjai a legjobbak, legelfogadhatóbbak. Ám ez a tudása néha nagyonis félrevezető lehet, nem ismerve fel, hogy cselekedetei miként viselkednek a tér fényeiben és árnyékaiban. Andreának volt pedagógiai érzéke ahhoz, hogy az építészeket a jövendő, elkészítendő kép, a prezentálás igaziságaira is rávezesse, hiszen ő értett ahhoz, hogy a különféle anyagok, formák, színek miként viselkednek az egyetemes térben, az adott befogadó környezetekben. Kiválóan ismerte a fények játékait, s az anyagok – fények testvériesüléséhez, az épületek plasztikus érvényesüléséhez, de sohasem élt vissza eme tudásával, közlései mindig tárgyilagosak, korrektek maradtak, és – talán ez pályája kezdetéből is eredeztethetően – szakmailag kifogástalanok. Jurcsik Károly, Virág Csaba, jómagam, s még nagyon-nagyon sok építész köszönhetjük neki a házaink kiváló prezentálását. Fotóiratokban, albumokban, könyvekben, kiállításokon sok-sok alkalommal és helyen szerepeltek képei – s most itt, a Szövetségben is. A magyar építészet kitűnő szolgálója és művésze ő, aki nagyon megérdemli ezt az elismerést, jobb helyre aligha kerülhetett volna ez az érem.