Benedetta Tagliabue előadása, MOME, 2014. október 8.

Szöveg: Somogyi Krisztina

A kályhától indultunk, jobban mondva Enric Miralles és Benedetta Tagliabue közösen tervezett nappalijától. „Titoknak, privát dolognak szántuk, de aztán nagyon is publikussá vált, sokszor megjelent különböző lapokban a lakásunk” – nyitotta a MOME-n tartott előadását a spanyol EMBT építésziroda névadója. Az intim és publikus fogalmak közötti átjárástól, az ötvözések, új társítások és összekapcsolások, az ezekkel való való kísérletezés példáiként fűzte össze az iroda fontosabb munkáit.
Tagliabue elsőként is a barcelonai Santa Caterina piac és környékének átépítése kapcsán értelmezte a fogalmakat. A hajdani kolostorra épülő, kétféle városrész feszültségzónájában lévő nagy épület zárványszerű diszpozíciója teljesen átalakult: megnyitásokat, városi átjárásokat generáltak, igazi élő piactérré, központtá vált a hely. „A történelem folyamatosság” – hangsúlyozta Tagliabue, ami egyfelől tisztelet a meglévő romoknak, de egyben megértése a mai kornak is. A piac hullámzó fém-fa szerkezetű, a helyi kultúrára jellemzően kerámiával burkolt. High-tech és helyi kézműves technológiák ötvözésével építették. Az előadáson vetített fotókon sem csak az épület látszott, hanem egy olyan kultúra artikulálódott, ahol az élelmiszer beszerzése több, mint vásárlás. Nagyon is érthető volt ez a magyar közönségnek.
A Barcelonában sorra megépülő házak és parkok után különböző európai projektek kerültek terítékre. A legismertebb az Edinburgh-ban lévő Skót Parlament, amelyet egy fűben fekvő leveles ágacska képe vezetett fel. „Ez lesz a koncepciónk” – idézte meg Benedetta férjét, a 2000-ben elhunyt Enric Miraillest, aki a tervezés indításában még részt tudott venni. A környezetbe belesimuló, bontott tömegek struktúrájától induló terv a skót hajóépítési kézművességen át jutott el az „egy hajóban evezünk” szimbolikus értelmezéséig, a parlament nagyterméig, amelyet a széthúzó, egymással csatázó skót klánok összebékítésére ajánlottak.
A legújabb épületek és nyertes pályázatok többnyire Kínába készülnek. A Sanghaji Világkiállítás Spanyol Pavilonjának kosárfonásos technológiával, kézzel készített homlokzati paneljei egyszerre utalnak a kínai és a spanyol hagyományokra. Ismételten az összefonódás, a kulturális és technológiai értelemben vett ötvözéssel való kísérletezés szépségéről és nehézségeiről volt szó.
Legvégül a Fundació Enric Miralles 2014-es nemzetközi projektjének installációit nézhettük végig. A Barcelona alapításának 300. évfordulójára készített téri beavatkozások építészet, design és képzőművészet között teremtettek átjárást. Az identitással, mobilitással, diverzitással foglalkozó felvetések izgalmas kísérletek a város közös emlékezetének és ezek helyhez való kötésének az újrafogalmazására.
Ezek kapcsán érthetővé vált, hogy Benedetta Tagliablue látogatását miért a Hello Wood szervezőinek köszönhetjük. A kísérletezésre nyitott EMBT egyik vezető tervezője, Salvador Gilabert Sanz az idei nyári alkotótábor egyik csapatát irányította. Tagliabue e közös munkára visszautalva számos alkalommal kereste az azonosságokat saját tervezői-oktatói tapasztalata és a meghívók adottságai között, és felhívta a figyelmet arra, hogy a férjéről elnevezett alapítvány eseményeire magyar fiatalok jelentkezését is várják.