2010 Tájodüsszeia

Szöveg: Götz Eszter

Idén tavasszal először szervezett nagyszabású kiállítást a Magyar Építész Kamara 320 tagú Táj- és Településtervező Tagozata, és máris egy impozáns anyaggal rukkoltak elő. Tíz év hazai terveiből válogattak a FUGÁ-ban, óriási sikerrel, majd vándorkiállítás formájában ment tovább a válogatás, végig az országon. Most végre a katalógus is elkészült.
A magyar tájépítészet az utolsó tíz évben bontakozott ki igazán. Noha Európa második kertészeti iskolája 1894-ben Budán jött létre, és a szakma doyenje, Mőcsényi Mihály már az 50-es években oktatott tájépítészetet, önálló szakként csak két évtizede működik. A laikusok ritkán tudják, hogy az ipar által tönkretett táj, a leromlott történeti kertek, a használható közterek, vízpartok vagy az épületek közvetlen környezete a tájépítészek tevékenységének terepe. A katalógus 44 alkotói műhely közel százötven tájépítészeti alkotását mutatja be: magánkertek létrehozását vagy rendezését, közösségi és városi terek, regionális léptékű tervek, tájművészeti alkotások eredményeit, kutatásokat és folyamatban lévő munkákat, a tervezési feladatot végigkísérő videókat, animációkat. A lakás méterű magán tetőkerttől egészen az 560 hektárnyi területű, „Isten ittfelejtett kalapja” néven tisztelt Somló-hegy rendezéséig a legváltozatosabb feladatok és megoldások lapozhatók végig a 2000- 2010 közötti időszakból. Tervlapok, fotók, táj-érték kataszteri grafikonok, jól ismert és most születő tájépítészeti művek, a Millenáris Parktól a pécsi Európai Kulturális Főváros köztéri projektjeiig, a Kopaszi-gát, a nyíregyházi korzó, a gyulai Várfürdő, a Ráday Kultu2ucca vagy a 4-es metró közönségforgalmi terei.
A tájépítészet világszerte egyre nagyobb jelentőségű szakma: tudomány, művészet és módszer. Az épített környezet olyan arányban uralkodott el a természetes rovására, és a természet olyan mélyen szenvedi meg az emberi tevékenység hatásait, hogy a környezetet menteni, védeni, rehabilitálni a fenntartható jövő egyik kulcsfeladata lett. A Föld lakóinak több mint fele már városokban él, ahol a természeti táj csak nyomokban van jelen, és ahol a beépíthető négyzetméterek gyorsabban nőnek, mint a fű. A katalógus most a nagy sikerű kiállítás után végre megőrizhető formában is összegzi mindazt, ami a hazai tájépítészek fogékonyságából, értékrendszeréből és tájalakító készségéből tíz év alatt nyomot hagyott a környezeten. De nem csupán az eredményekről szól. Sokkal inkább a minőségi környezet iránti érzékről, amihez itthon a szakma készen áll – már csak igényes közönségre, befogadókra és megrendelőkre van szükség.