Elment a Mester
Beszélgetés Csernyus Lőrinccel
Egy hónap telt el Makovecz Imre halála óta. Csernyus LÅ‘rinc épÃtésszel beszélgetünk a Kecske utcai épületben, ahol Makovecz saját irodája, a Makona mellett a követÅ‘kbÅ‘l, tanÃtványokból szervezÅ‘dött önálló épÃtészirodák is működnek. Húsz éve ez a székhelye a Makovecz által alapÃtott Magyar Művészeti Akadémiának is. A vadszÅ‘lÅ‘vel befuttatott homlokzat és a kert, az Akadémia ovális alakú tárgyalóterme, melynek kékre festett mennyezetét az állatöv és csillagai dÃszÃtik, a ház napfényben úszó terei arra a rajzra emlékeztetnek, amelyet Makovecz rajzolt: egy fölfelé és lefelé egyformán terjeszkedÅ‘ fa, lombkoronája és gyökere között a törzs csupán eget és földet összekötÅ‘, egyenes oszlop.
Az utóbbi két évtized hétköznapjain talán Te álltál a legközelebb Makovecz Imréhez.
Sokan vagyunk ilyenek itt, a műterem-házban, ahol a Makona Kft.-n kÃvül egy sor másik épÃtésziroda működik, szinte mindegyikben olyan tervezÅ‘kkel, akik Ãgy vagy úgy Makovecz Imre tanÃtványai közül kerültek ki. Több mint húsz éve már, hogy én vittem Imrét autóval mindenhová. Egyszerű oka volt: neki nem volt jogosÃtványa nekem meg igen, és autóm is volt. Ennek a hétköznapi ténynek azonban nagyon sokat köszönhetek: mellette, tÅ‘le tanultam meg mindent. Nekem a második apám volt. A halála után egy fekete lyuk keletkezett bennem, amit szép lassan újra fel kell tölteni önmérséklettel, alázattal, szakmai etikával. Hosszú idÅ‘be fog telni.