Száz éve hunyt el Freund Vilmos

Szöveg és fotók: Jeney András

A budapesti Teréz körút 7. szám alatt áll egy Sváb Jakab nevű földbirtokos megbízásából, Freund Vilmos műépítész tervei alapján felépült elegáns bérpalota. A paksi születésű, idén éppen száz éve elhunyt Freund Vilmos (1846–1920) neoreneszánsz építészetünk egyik meghatározó tervezője volt, de pályája vége felé más stílusokban is alkotott.
A zürichi Műegyetemen szerzett építész diplomát. Egyik professzora a nemzetközi hírnevű Gottfried Semper volt, épületeinek stílushatása a tehetséges magyar tanítvány számos munkáján visszaköszön. Freund több mint félszáz műve többségében Budapesten valósult meg. Az Andrássy út egyik legtermékenyebb építészeként 11 ottani palota fűződik nevéhez, a Nagykörútra – az alábbi tanulmány által bemutatott művén kívül – két további épületet is tervezett. Sokoldalú alkotó volt, számos építészeti műfajban bizonyította kiemelkedő képességeit, bérpaloták, palotabérházak, villák, kórházak, oktatási épületek fűződnek a nevéhez, jelentős építészeti közéleti tevékenységet is folytatott.
A Teréz körúti ház építtetője, Sváb Jakab Csongrád vármegyei nagybirtokos, a korabeli helyi közélet ismert alakja, a Csongrád Városi Takarékpénztár alapítója és igazgatósági tagja volt. Sváb Jakab és kollégája, Baghy József, a csongrádi paraszt milliomos jó viszonyát, gyümölcsöző együttműködését a helyiek valóságos legendákkal övezték. Később rokonok is lettek: Baghy fia feleségül vette Sváb Jakab egyik leányát. Az egykorú sajtó szerint Baghyt hiába kínálták selyempaplanos ággyal kínálni, úgy tartotta: „legjobb alvás esik a bundán!” Talán ezért is nevezték el „bundás bárónak”. De a szerény életvitelű ember csak bundás volt, a báróból nem lehetett benne semmit sem észrevenni. Sváb Jakabot a sajtó úgy magasztalta, mint az első, keresztényekkel jó kapcsolatban álló, azokat támogató izraelita vallású férfit, akit érdemei alapján fogadtak be a magyar társadalomba. Csongrád vármegye 1893. májusi közgyűlésén jelentették be, hogy Sváb Jakab megyebizottsági tagként végrendeletében 30 ezer forintos alapítványt tett Csongrád megyei és városi szegény tanulók számára. Ez is szerepet játszott abban, hogy halála után két évvel az egykori városháza közgyűlési termébe megfestették a portréját.