Szöveg: Ferkai András

A Magyar Építőművészek Szövetsége a magyar építőművészet nemzetközi megismertetése, rangjának és tekintélyének emelése terén végzett munka elismeréséül A Magyar Építőművészetért Érem kitüntetést alapított 2010-ben. Ezzel kívánja megköszönni azon építészek munkásságát, akik Magyarország határain kívül dolgoznak, és munkájukkal érdemben segítik a magyar építőművészet nemzetközi elismertségét. 2018-ban a MÉSZ elnöksége Moravánszky Ákos professzornak ítélte oda a kitüntetést. Az alábbiakban Ferkai Andrásnak a 2018. október 1-jén tartott ünnepélyes átadón elmondott laudációját közöljük – a szerk.

Kedves Ákos, kedves kollégák, tisztelt vendégek!
Egyetemista korunk óta ismerjük egymást, s bár találkozásainkat a földrajzi távolság megritkította, barátságunk fennmaradt. Azóta is kölcsönösen követjük egymás pályáját, eredményeit, és jól esően nyugtázzuk, ha újabb személyes találkozásra adódik lehetőség. Különös öröm számomra ez a mai alkalom, mert most ünnepelni gyűltünk össze, s az a megtiszteltetés ért, hogy bemutathatom nemzetközi hírnevet szerzett kollégánk, professzor társam pályáját és méltathatom életművét. Nem könnyű feladat, ha csupán publikációinak nagy számára gondolunk (20 monográfia és tanulmánykötet, több száz folyóiratcikk és konferencia előadás), még nehezebb, ha tudjuk, hogy az építészettörténet, építészetelmélet és a kritika műfajában megjelent írásai a témák milyen gazdagságát és sokrétűségét vonultatják fel.
Előre is elnézést kérek, hogy Moravánszky professzor életrajzát és szakmai tevékenységét nem fogom tételesen ismertetni – akit érdekel, megtalálja a zürichi ETH honlapján, vagy a 2015-ben megjelent Lehrgerüste kötet végén – hasznosabb számunkra, és talán jobban illik egy ünnepi eseményhez, ha azt vizsgáljuk, hogy a körülmények milyen együttállása, összjátéka és a személyes képességek milyen sora szükséges ahhoz, hogy valaki olyan eredményeket érjen el, mint Ákos. Tudjuk, sok múlik azon, ki milyen tulajdonságokat örököl, milyen miliőben nő fel, de még több azon, mit tesz hozzá ehhez tanulással, önműveléssel, szorgalommal. Tudatos és elszánt munkával sok mindent elérhetünk, de botorság lenne a véletlen szerepét tagadni sorsunk alakulásában: időnként ajtók nyílnak meg előttünk, választás elé kerülünk, s a döntésünknek következményei vannak. Ha jól döntünk, lépéseink egymásra épülnek, előre visznek, segítik fejlődésünket. Úgy gondolom, Moravánszky Ákos pályája erre példa.