Az emberi-társadalmi lét alapvető jelensége, hogy minden kor létrehoz kiemelkedő építészeti értékeket, melyeket – korunk alapvetése szerint – az utókornak saját jelene és jövője érdekében meg kell őriznie.

A Magyar Építőművészek Szövetsége felszólal minden olyan építészeti alkotás megőrzésének érdekében, ami elmúlt idők magyar építészeti kultúrájának releváns hordozója! Korunkban különösen nagy veszély fenyegeti a II. világháború és a rendszerváltás közt született építészeti értékeinket. Ezen épületek avulása már sok tekintetben eljutott arra a szintre, hogy műszaki-fizikai felújításuk elkerülhetetlen legyen. Ehhez sokszor hozzájárul a használati módok változásának kényszere, ami természetes jelensége az emberi kultúrának, de nagy kihívást jelent a megőrzendő épületek számára. Azonban nemcsak ezek a tényezők fenyegetik őket, hanem – talán a nagyobb történelmi távlat hiánya miatt – „jelenkorunk” ezen épületek kulturális és építészeti értékeit sem látja tisztán.

Ma már egyértelműen kirajzolódó tendenciáról van szó, ami szerint az üzleti és/vagy ideológiai szempontok érvényesülése következtében egy korszak emblematikus épületei sorozatban semmisülnek meg. Ez a tendencia rossz, egyaránt káros a magyar építészeti hagyományokra és kultúrára, meg kellene állítani.

A Magyar Építőművészek Szövetsége felhívja a közvélemény és az üzleti, önkormányzati és kormányzati döntéshozók figyelmét, hogy nem önmagában a házak megőrzése a cél, hanem a kulturális rétegzettség megvédése. Ha egész korszakok tűnnek el a magyar építészet történetéből, attól szegényebb lesz a kultúránk, torzul az identitásunk és sérül társadalmunk rezilienciája.

A Széchényi téren álló Sofitel Hotel (korábban Atrium Hyatt) – Zalaváry Lajos építész alkotása (1982) – ilyen, megőrzésre méltó épület. Már születése pillanatában tisztán látták a kor építész gondolkodói, hogy ez az épület egy új építészeti gondolkodásmód és magatartás megjelenését jelzi a magyar építészet történetében, a primér modernizmus funkcionalista elveinek érvényesítése helyett keresi a városi kontextust, a budapesti történelmi közeghez való kapcsolódási lehetőségeket. Az épület – kevés társával – sikeresen nyitott új utakat a kibontakozó, a város értékeit kereső, azt tisztelő, kontextualista építészeti gondolkodás felé, ezért – mint korszakhatárt jelölő épület – a szükséges energetikai-műszaki megújulás mellett alapvető építészeti kvalitásaiban és üzeneteiben kell hogy megmaradjon az utókor számára!

Budapest, 2023. 02. 23.

A MÉSZ Elnöksége