Pomsár János elment.
Nemcsak építész volt, hanem igazi polihisztor. Talán ő volt az egyik utolsó. Szépen rajzolt, vonósnégyesében hegedült, sgraffitókat csinált, a szívéhez közel állókról plaketteket készített, amelyeket bronzba öntetett. Tudott sakkozni, ultizni, remekül lábteniszezett, és kitűnő bort termelt. Gregorián énekek szövegét tudta latinul, és a virágok nevét, melyeket annyira szeretett.
Az utóbbi évtizedekben ideje java részét Tabajd kötötte le, ahol kis falusi házán kívül a szőlőhegyen nádfödeles pincéje volt, körülötte szőlő, diós, almás, málnás. Azt reméltem, hogy ez a földmíves munka majd meghosszabbítja János életét. Talán meghosszabbította, de nem eléggé.
Nagyon fog hiányozni.

Gerő Balázs

Pomsár János első Ybl-díját (1964) és a Főváros Reitter Ferenc-díját (1979) budapesti városrendezői munkásságáért kapta. Bár terveinek jó része (Kacsóh Pongrác út részletes rendezési terve, Árpád-híd – Vizafogó, szombathelyi Fórum, Lágymányosi vásárváros stb.) papíron maradt, a megépült hányad is jelentős (Kőbánya városközpont, Madách sétány, illetve a kisebb lakótelepek: Pitvar utca, Alsóteleki út, Kispesti Hunyadi-Rákóczi utca).
A rendezési tervek hosszú ideig tartó megvalósulása az oka annak, hogy kikerülnek a tervező kezéből, és az eredeti gondolatok nem valósulnak meg maradéktalanul. Példának kívánkozik a vízivárosi részletes rendezési terv legszebb része, a Halászbástyát a Dunaparttal összekötő ún. Corvin-téri megnyitás, amely nemcsak, hogy nem épült meg, de talán örökre feledésbe is merül. Sajnálatos az is, hogy a Kőbánya városközpont befejező ütemében a közösségi terek, üzletházak, irodák és parkolóház helyett is lakások épültek; a Madách sétány (a Váci utcára merőleges új gyalogos tengely) eredeti terve pedig az MTC irodaház megépítésével meg is feneklett.
A komplexitás, amelyet mint várostervező vallott, azt kívánta meg, hogy a munka a várostervezéstől az épülettervezéssel együtt egészen a kiviteli tervekig egy kézben maradjon. Lakótelepeinél új technológiákat vezetett be, mintegy a házgyárak alternatívájaként. Az egyik a francia alagútzsalus építési mód, a másik az ÉTI által kidolgozott öntött beton technológia. Az erre tervezett 9 emeletes lakóháza országos típusként Budapesten és több városban számos példányban épült meg (Kőbánya, Lágymányos, Miskolc, Kecskemét, Tatabánya). Középületeinek nagy részét a lakótelepeinek kiszolgáló létesítményei: üzletházak, óvoda-bölcsőde, orvosi rendelő stb. teszik ki.
Második Ybl-díját (1984) a szegedi Somogyi-könyvtár tervezéséért kapta. Két nívódíjas épülete, a Kozma utcai krematórium és a Budapest Bank székháza, áttervezésnek esett áldozatul. A tervezés mellett hosszú időn keresztül a BME Városépítési Tanszékén és a MÉSZ Mesteriskoláján oktatóként is részt vett.

Pomsár András

Az Árpád-híd pesti hídfője, környékének részletes rendezési terve és beépítési tanulmánya, 1957. Tervezők: Preisch Gábor, Mester Árpád, Kiss Albert és Pomsár János