Fehérvári Zoltán – Hajdú Virág – Prakfalvi Endre – Ritoók Pál: Magyar építészet a Szépítő Bizottmánytól napjainkig
Kossuth Kiadó, 2017, 342 oldal

Szöveg: Götz Eszter

Az első a Kossuth Kiadónak a kétezres évek elején indult sorozatába illeszkedő, de új szempontok szerint átgondolt 3. kötete, rengeteg színes illusztrációval, azok számára is érthetően, akik az építészetet inkább csak mint látványt közelítik meg. Az egyes fejezetek a 19. század kezdetétől egészen a legutóbbi évekig az egyes korszakok általános történelmi és kultúrtörténeti alapismereteivel indulnak, és rendkívül egyszerűen, épülettípusok szerinti tagolásban tárgyalják a periódus építészetét. Ezáltal az olvasó tényleg közelebb kerül a témához, nem bonyolódik bele a művészettörténet elméleti megközelítéseibe, hanem gyakorlatiasan tudja értelmezni a látottakat. És mivel a bőséges – és remekül válogatott – képanyag segít összevetni az egyes funkciók számára kialakult hagyományos építészeti megoldásokat, így strukturáltan lehet befogadni a látottakat-olvasottakat. Egyszerű fogalomhasználatával alapvető ismereteket tisztáz, például a középület mibenlétét és típusait, vagy az egyes felekezetek templomépítészetének jellegzetességeit. A négy szerző tudatosan arra törekedett, hogy informatív, átfogó, de mindenki számára jól érthető módon kínálja az építészet alakulását, a párhuzamos külföldi példákkal összevetve, megtámogatva a társadalmi igények változásainak folyamatával és a legfontosabb alkotók önálló oldalon való kiemelésével. A képaláírásokban elrejtett tömör leírások közvetlenül is összekapcsolják a látványt a fogalmakkal, ez a módszer kifejezetten látni és érteni segít, a tudatos befogadást ösztönzi. A kötet így akár élvezetes tankönyvként is forgatható. Külön érdeme, hogy nem csupán az eredményekre fókuszál, hanem a mögöttük húzódó társadalmi vitákat is felidézi. Az utolsó fejezet egészen 2015-ig eljut, és a környezettudatos építészettől a CAD-tervezésig, a félbehagyott lakóparkok problematikájától a milánói világkiállítás magyar pavilon-pályázatának szakmai kudarcáig a legfrissebb témákat veti fel, inkább kérdéseket, mint állításokat megfogalmazva. Összességében kitűnő kötet lett, aminek vállalt küldetése az építészet népszerűsítése; egyetlen gyengéje, hogy a végén összeállított fogalomtár igen szűkszavúra sikerült.