A Kárpát-medence megújuló épített öröksége
KÖH Galéria, 2011. április 28. – július 2.

A magyar kormány 1998-ban hirdette meg a kulturális tárca által elindított – az értékes épületállomány megóvását, s a szellemi hagyományok továbbörökítését célzó – Nemzeti Örökség Programot, melyet az országhatáron túl élő magyar közösségek számára is elérhetővé tett. A határon túli épített örökség megóvásának támogatását az indokolta, hogy az évszázadok során Magyarországon épült műemlékek jelentős hányada a mai ország határain kívül található. Az egyes nemzetek életében meghatározó jelentőségű a kulturális javaikhoz való viszony. Lakókörnyezetük természeti és kulturális értékeinek megőrzése iránti, s az ahhoz szükséges feltételek biztosítására vonatkozó igényük az anyanyelvük hivatalos használatával azonos jelentőségű. A magyar állam részéről nyújtott támogatás az épített és régészeti örökség feltárását, kutatását, dokumentálását, helyreállítását és restaurálását célzó munkákra vonatkozott.
Az 1999-ben elindított program keretében nyújtott támogatásoknak köszönhetően számos eddig még nem, vagy alig ismert érték vált, válik láthatóvá a kutatások, felújítások és restaurálások nyomán. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma határon túli ingatlan örökség védelmét célzó támogatási kerete 2006-ig még megmaradt, de a programot szakmailag előkészítő, koordináló és felügyelő Régészeti és Műemléki Főosztályát már 2004-ben megszüntették. A program ügyeinek továbbvitele szakmailag a Főosztály feladatköreit átvevő KÖH, emiatt létrehozott Határon Túli Műhelyére hárult. Végül 2006 végén, a támogatási programot bonyolító Teleki László Alapítvány jutott a felszámolás sorsára. A határon túli ingatlan örökségvédelmi támogatási keret 2007-ben már kikerült a kulturális tárca költségvetéséből. Az intézményi háttér felszámolása után anélkül szüntették meg a támogatási programot, hogy a több éves tapasztalatok további hasznosítása érdekében bárki elvégeztette volna annak szakmai értékelését, felmérte volna az addigi eredményeket, valamint a folyamatban lévő felújítások, felmérési, kutatási programok félbemaradása miatt az épületek, s környezetük állapotában várhatóan bekövetkező, anyagiakban is kifejezhető károkat.
Az eddig elkészült felújítások, kutatások, feltárások eredményéből állított össze egy kiállításnyi anyagot a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Porta Speciosa Egyesület, nem titkolva azt a célt, hogy felhívja a figyelmet egy nagyszabású értékőrző program félbemaradásának hátrányaira. A tablókon feltáruló épületek megújult állapotán tükröződik mindaz a szeretet és szakmai felkészültség, igényesség, a határokon átívelő együttműködés, s a különböző szakmák, intézmények képviselőinek egymás iránti bizalma, melyek nélkül ez a sok érték, nem kerülhetett volna napvilágra. A kiállítás kurátora Sebestyén József, a tablókat először a pécsi Székesegyház altemplomában mutatták be, idén tavasszal a KÖH Örökség Galériájában.

Mit tehetnek a mostanra kialakult helyzetben a nagy elődök, Henszlmann, Ipolyi, Rómer, Miskovszky, Forster, Gerecze, Lux, Möller, Entz és mások örökösei, mai örökségvédők a „határvidékek” kulturális örökségének megóvásáért, továbbörökítéséért? Nem mondhatnak le a határon túli épített örökség – mint európai örökség – védelmét szolgáló kezdeményezések támogatásáról. A remélt, határon túlra irányuló örökségvédelmi támogatásokat a helyi közösségekkel egyeztetve, de a történeti, művészeti, használati értékeiket figyelembe véve, szakmai szempontok alapján kell előkészíteni, törekedve arra, hogy minél több értékes, örökségi helyszín kapjon esélyt a fennmaradásra és a megújulásra a helyi közösségek életminőségét javító kistérségi, regionális programok keretében. A támogató anyaország képviseletében tevékenykedő szakemberek a helyi közösségekkel együtt (akik vállalják, hogy a támogatások fejében a megújuló épített örökség szakszerű fenntartásáról, használatáról már maguk gondoskodnak) felelősséggel tartoznak a közös kulturális örökség megőrzéséért, a kultúra és tudomány értékeinek közkinccsé tételéért, továbbörökítéséért, és a jelenlegi gyakorlattól eltérően, nagyobb hangsúllyal az örökségi ingatlanok hasznosítási esélyeinek fenntartása érdekében műszaki állapotuk rendszeres ellenőrzése, állagmegóvása által, a preventív védelmükért. Az örökségvédelem gyakorlatában megszívlelendő Dávid Lászlónak, a segesvári református gyülekezet néhai tudós lelkészének gondolata: „A műemlékek további sorsa legalább annyira fontos, mint keletkezésük körülményeinek tisztázása.”

„Tantum scimus quantum memoria tenemus.” Ebben segít ez a kiállítás, hogy legyen, amit emlékezetünk megőrizzen, mert emlékezik és emlékeztet egyszerre a határon túli épített örökségünk megóvása érdekében az elmúlt egy(-két) évtizedben történtekre. Köszönet az egyes programok és a kutatási, felújítási, restaurálási munkákat összefoglaló ismertető leírásokért, felmérési és tervrajzokért, munkaközi fotókért a – kutatásokat, restaurálásokat végző, s a felújításokat tervező – szerzőknek.

(Sebestyén József, a kiállítás kurátora)