Rajz a magyar képzőművészetben tegnap és ma
MODEM, Debrecen, 2014. március 2. – június 29.

Fotó: MODEM

A köztudatban a rajz a huszadik századig – alárendelt szerepben – más képzőművészeti ágak kiegészítőjeként élt. A grafika átfogó fogalmához kapcsolták, mely magában foglalt minden papírra készült művet, beleértve az egyedi rajzot, sokszorosított és alkalmazott grafikát. A MODEM kiállítása a modern magyar művészet kezdeteitől ismerteti az egyedi képzőművészeti rajz 1945 utáni tendenciáit, legizgalmasabb kísérleteit, eredményeit több mint ötven olyan alkotó munkáin keresztül, akik szerepet játszottak és játszanak a művészi rajz jelenleg megfigyelhető térnyerésében, Gulácsy Lajostól Bukta Imrén át a Gruppo Tökmagig. Hazánkban Nagy István, Vajda Lajos, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Kondor Béla rajzai egyfajta definiálatlan szellemi örökségként hatnak a mai napig. A Szabadkéz e napjainkban oly fontos művészeti médium hazai tradíciójának gyökereit vizsgálva bemutatja többek között Vajda Lajos 1940-ben készült organikus szénrajzsorozatának egyik emblematikus darabját, valamint Barcsay Jenő anatómiai-sorozatának több lapját is, a művész 1950-es évek elejéből származó alkotásaival együtt, érzékeltetve a rajz huszadik századi szerepváltozását, önálló művészeti ággá válásának állomásait. A magyar avantgárd egyik vezető egyénisége, a robosztus képi világáról ismert Uitz Béla pedig érzékeny finomságú tanulmányrajzokkal szerepel a tárlaton. A kiragadott klasszikus példák dialógust teremtenek a műfajt egyre szabadabban értelmező kortárs művészek munkáival.