Jovánovics György: Liza Wiathruck: Holos Graphos, 1972

Műtermi kísérletek Kondortól napjainkig, MNG 2012. november 30 – 2013. április 28.

Szöveg: Szegő György

A „műterem” funkciójának és jelentéstartalmának utóbbi fél évszázadban tapasztalható metamorfózisa fontos magyarországi példáit, műveket és dokumentumokat tárják a közönség elé az MNG kurátorai: Kumin Mónika, Petrányi Zsolt és Százados László. Korábban a témát 150 éves romantikus műtörténész szemlélet uralta, most kísérletet láthatunk egy kortárs kutatás népszerű bemutatására, valójában elvont fogalmak láttatására. Mert a műterem ma is több mint az alkotó élettere: a művet akarva-akaratlanul meghatározó, a folyamat nyomait őrző „művészi univerzum”, szubjektív világmodell. Gyakran menedék, máskor privát rítusok, individuális szertartások színtere. Még mindig megszentelt közeg, a teremtés titokzatos dimenziójában kiteljesedő „hely”, és egyszerre profán műhely. Rend és káosz.
A leginkább közismert, de ritkán vizualizált genius loci Kondor Béla műterme. Ahol élete végén saját életterét, készülő műveit fotózta – a fotóhasználatú képzőművészet 70-es években jelentkező friss műfajának példáit adva. A sort Molnár Edit drámai fényképe zárja, amelyen megörökíti, hogyan hagyta el műtermét Kondor végleg – a „temetkezési” egyenkoporsójában. Hasonlóan erős fejezet Érmezei Zoltán–Rauschenberger János valamint Szalai Tibor nevezetes, vagy Fehér Márta kevéssé ismert „építészet közeli” anyaga. Amint Jovánovics György szövetszerkezetes tető-műtermének papírmodellje: a gipsz-zsaluzatú Sámsondi-Kis–Szövényi István féle technológiai találmány szobrászra gyakorolt hatása is talányos kutatási irány.
A kiállítás jelen időben is rendkívül informatív: Lengyel András, Puklus Péter, Szabó Dezső, Csörgő Attila és Szacsva y Pál kortárs munkáinak a személyre szabott univerzum felől történő értelmezése ritkán adódó vizuális-intellektuális élmény.

Kondor Béla: A Katasztrófa I-XIX.