Az építészeti rajz mint műalkotás

Interjú Sergei Tchobannal

Fotók: Museum for Architectural Drawing

Az építészeti rajz mint műalkotás témájáról beszélgettünk Sergei Tchoban építésszel, műszaki rajzolóval, aki 2013-ban Berlinben megalapította az Építészeti Rajzok Múzeumát (lásd MÉ 2014/3), 2018-ban pedig elnyerte a European Architecture Prize-ot. Az interjú apropóját a 10. születésnapját ünneplő FUGA Építészeti Központ őszre tervezett művészeti aukciója adta, amelyen építészeti rajzok kerülnek árverésre – a szerk.

Hogyan látja ma, a 21. század második évtizedében az építészeti rajz szerepét?

A tervezői rajzok ma egyre inkább individuális karakter öltenek, viszonylag kevés ábrázol kifejezetten egy projektet, mivel arra egészen más eszközök és formák állnak rendelkezésre. Az építészeti rajz ma egyre erősebben az építész személyes helyzetét fejezi ki, ha tetszik, az ő egyedi ujjlenyomata. És persze egy kapcsolatot is létrehoz az építész és a tervezési munka többi szereplője között, egyfajta magyarázat, az ideák átadásának eszköze.

A berlini Építészeti Múzeum közönségén belül van-e olyan csoport, akik nem építészeti eszközként, hanem képzőművészeti alkotásként nézik a rajzokat?

A látogatóink legelsősorban műalkotásokat látnak, emiatt jönnek hozzánk. A kiállításaink spektruma nagyon széles, a történeti témáktól a modern művészek munkáin keresztül a filmes és színházi látványig, de egyvalami minden tárlatunkban közös: nálunk a múltat és a jövőt egyaránt a rajz műfaja jeleníti meg. Ezért hiszek abban, hogy az építészet rajz sohasem veszíti el a fontosságát – hiszen műalkotás.

Mostanában milyen építészeti rajzok vonzzák az érdeklődést?

Legújabban a vázlatkönyvek és a skiccek lettek hangsúlyosak, azok, amelyek egy építész gondolatát spontán, ösztönös formában mutatják meg. De személy szerint nagyon sokféle építészeti rajzot kedvelek, azokat is, amelyek a legapróbb részletekig kidolgozzák a tervet.

Milyen szempontok vezetik a kiállításpolitikájukat?

Úgy gondoljuk, a múzeum legfontosabb küldetése az, hogy az építészeti rajz műfaját a maga sokszínűségében mutassa be.

Vannak-e olyan korszakok, irányzatok, amelyek különösen vonzók a közönségnek?

Nagyon sok érdeklődő jött el Hans Poelzig expresszionista rajzainak kiállítására, az anime-tárlatra, de az Albertinából vagy a londoni John Soane Museumból kölcsönzött anyag bemutatására is. Úgyhogy azt hiszem, nem tudnék egyetlen stílust vagy korszakot mondani, ami most éppen divatos lenne — a rajzok szerencsére a műfaj történetében mindvégig megőrizték a maguk különleges szerepét, még a modernizmusban is.

Lehet-e autonóm művészeti médium a digitális építészeti rajz?

Nem kérdés, hogy lehet – sőt, már az. Egy digitális rajzban az építész ugyanúgy kifejezi az egyediségét, mint a kézi rajzban, csak annyi a különbség, hogy egy más, új médiumot használ ehhez. Már most is sokat gyűjtenek digitális rajzokat, és úgy látom, ez a tendencia napról napra erősödik.