Egy árnyékban rekedt életmű
Dvořák Ede épÃtész élete és munkássága
Szöveg: Tóth Enikő
Az épÃtészeti tervezés igazi csapatmunka. Ahogy a kortárs épületekért is népes épÃtészirodák felelnek, úgy a dualizmuskori épÃtÅ‘művészet nagy neveivel jegyzett művek mögött is számos épÃtész és rajzoló munkája rejlik. Az irodákban foglalkoztatott tervezÅ‘k közül nem mindenkinek volt ambÃciója önálló műterem alapÃtására, azonban olyan esetrÅ‘l is olvashat a kutató, amikor a mester meghálálta az alkalmazott hűségét, lehetÅ‘séget adva egy sikeres önálló karrier épÃtésére.
Dvořák Ede épÃtész Czigler GyÅ‘zÅ‘ sikeres és sokat foglalkoztatott műtermében, annak égisze alatt tervezett 22 éven át. A mindössze 55 éves korában elhunyt Czigler ráhagyta irodáját, hiszen amellett, hogy a munkatárs szakmai téren fÅ‘nöke teljes bizalmát élvezte, jó barátságban álltak egymással. Dvořák a fÅ‘nöke halála utáni évek nagy részét is Czigler-épületek befejezésével töltötte és terveiért gyakran dÃjazást sem kért, vagy azt az agglegény Czigler törvényes örököseinek, nÅ‘vérének és unokahúga családjának adta át. Legismertebb műveként a Gerster Kálmánnal közösen felépÃtett Széchenyi fürdÅ‘t tartjuk számon, amely egy, Czigler által 1884-ben elkezdett, városligeti artézi fürdÅ‘-projekt eredményeként született meg. Szintén Dvořák fejezte be a sátoraljaújhelyi, fiumei, nagyszebeni törvényszéki palotákat, a gyulai József FÅ‘herceg Szanatóriumot, dr. Vámossy Károly ügyvéd Budapest VIII. Bródy Sándor utca 27., Csávássy Kiss Janka Budapest VIII. Baross utca 28. szám alatti bérházát, a munkácsi Tours-i Szent Márton székesegyházat, a nagyszalontai Arany János Emlékegyesület múzeumát, a nyitrai Vármegyeháza átépÃtését, a sátoraljaújhelyi Szent István templom bÅ‘vÃtését, továbbá részt vett a lágymányosi Műegyetem fizikai pavilon és a szombathelyi múzeum terveinek véglegesÃtésében. A Czigler-tanÃtvány, s egy ideig szintén a mesternél tevékenykedÅ‘ Komor Marcell éppen a félbehagyott munkák önzetlen befejezése miatt jellemezte a Széchenyi fürdÅ‘rÅ‘l szóló, Ezrey álnéven megjelent cikkében Dvořákot önfeláldozóan hűséges, becsületes altruistaként, amelyhez hasonlót alig lehetett találni a maga korában.