Építészeti atmoszférák

Szöveg: Suba-Faluvégi Szilárd

Mi különböztet meg egy épületet a másiktól minőségileg? Milyen a minőségi építészet? Mi az, amiért az egyik épületben szeretünk lenni, a másik pedig elviselhetetlen? Az építészetről való gondolkodás közös alapkérdései ezek. Különböző korok különböző válaszokat adnak rá; a díszítettségtől a felszentelésen át a kézművességig – színes a paletta.

Mi

A kortárs teoretikusok és építészek közül két alkotót emelnék ki. Peter Zumthor és Juhani Pallasmaa magyarázata egyhangúan az atmoszféra, amely minőségi különbséget tesz épület és épület között. Ahogy Zumthor fogalmaz: „Belépek egy épületbe, látok egy szobát, és a másodperc töredéke alatt – van egy érzésem vele kapcsolatban.”
Légkör, hangulat, érzet, karakter – atmoszféra. Ezek a tér milyenségére kialakult fogalmaink. Ha a légkörről beszélünk, érezzük, hogy az a teljes térfogatát jelzi valaminek, ami azt körülveszi, amiben benne van, a miliőt. A karakter pedig meghatározó, egy dolog esszenciája, legfontosabb, összetéveszthetetlen tulajdonsága. Érezzük ezeket a dolgokat, érezzük a fontosságukat is, sőt anélkül, hogy megfogalmaznánk őket, tudattalanul tudunk is róluk.
Beszélhetünk személyes, interperszonális atmoszférákról, mint a kulturális, társadalmi, családi, munkahelyi közeg, valamint környezeti atmoszférákról. Az építészeti atmoszféra különleges abból a szempontból, hogy több ilyen réteget érint, legyen szó a közvetlen épített környezetről, úgy ahogy társadalomról, kultúráról vagy akár politikáról. Az atmoszféra érzékelés: amit érzékelek, annak van atmoszférája. Tehát atmoszférája mindennek (érzékeltnek) van – legyen szó tárgyról, térről vagy gondolati dologról.