Fontolva haladás
Modernség és hagyománykeresés Weichinger Károly megvalósult épületeiben és késÅ‘bbi Ãrásaiban
Szöveg: Váncza Márk
Weichinger Károly (1893–1982) Kossuth-dÃjas épÃtész a huszadik századi magyar épÃtészet elismert alakja. Leginkább a két világháború között aktÃv tervezÅ‘i munkásságát a modernizmus és történetiség közötti egyensúlyozás jellemzi. Munkásságát aránylag kevés megépült ház kÃséri. Az 1930-as évek derekára kibontakozó tervezÅ‘i pályájának csúcspontja a budapesti városháza gyÅ‘ztes tervpályázata. A háborút követÅ‘ megváltozott politikai környezetben, komolyabb megbÃzás hÃján visszavonult a tervezési munkáktól és a tanÃtás felé fordult. Két évtizeden keresztül, a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékének vezetÅ‘jeként generációk számára vált meghatározó szakmai támponttá. TanÃtványai több helyen megemlékeztek hagyományos értékrendjérÅ‘l, történeti folytonosságon alapuló épÃtészetbe vetett hitérÅ‘l.
Tanulmányom célja a haladás és a hagyomány között egyensúlyozó alkotói attitűd legfontosabb alapvetéseinek felmutatása és rendszerezése, Weichinger tervezÅ‘i és publicisztikai munkásságán keresztül. A közérthetÅ‘ség mint saját korában a modernnel szemben támasztott társadalmi igény oldaláról közelÃtve, a történeti kutatásnak látszó téma jelen korunkra is aktuálissá válik. Hazánkban ma az épÃtész szakma megbecsültsége fokozatosan csökken, ezért fontos és idÅ‘szerű az olyan alkotók vizsgálata, akiknek munkássága hidat próbált képezni a szakmai hitelesség és a társadalom felÅ‘l érkezÅ‘ befogadhatóság igénye között.