A kiállítás megnyitószövege
Műcsarnok, Kamaraterem, 2018. szeptember 5. – december 2.

Szöveg: Rostás Péter
Fotó: Bujnovszky Tamás

70 éve hunyt el Kozma Lajos, a világhírű építész-iparművész, grafikus és pedagógus. Tisztelegve a kiváló alkotó előtt, a 2018-as Kozma-emlékév keretében nagyszabású programsorozat indul, amelynek célja Kozma sokszínű munkásságának, komplex tervezői attitűdjének bemutatása. A programsorozat kiemelt rendezvénye a Műcsarnokban megrendezett Kozma Klasszik. A Budapesti Műhely és Kozma Lajos című kiállítás. Az alábbiakban a kiállítás megnyitó szövegét közöljük – a szerk.
A Kozma Lajos – mai fogalmaink szerint – art deco korszakáról összeállított kiállítás címe: Kozma Klasszik. Mitől „klasszik”? Csakúgy klasszik ez, ahogy mondjuk Kner Imre klasszikusok könyvsorozata volt az 1920-as évek elején. Ennek gyönyörű, Kozma Lajos alkotta art deco díszítésében a „klasszik” az volt talán, hogy tökéletes egyensúlyt, mondhatni klasszikus harmóniát talált a Kner által is jól érzékelt három tényező között: a somogyi pusztavilág: a Kaposvár környéki majorságok népművészete, azután a barokk és rokokó múlt, valamint az akkori legmenőbb kortárs tendenciák között. Amikor Kozma és műegyetemi kortársai, a fölülről, minisztériumi körökből is élénken támogatott Fiatalok először jelentkeztek a nagy nyilvánosság előtt, „grafikus építészek”-nek nevezték őket. Mai ismereteink szerint Kozma az 1910-es évek elején Lajta Béla műtermében is elsősorban a felületi ornamentikáért volt felelős; egyfajta díszítő építészként működött. Tipikus szecessziós művész lehetett volna belőle, aki lazán alkalmaz új díszítőelemeket a megszokott formák felületén, mindig olyat, amilyent az adott korszak, sőt az adott szezon megkíván. Kozma azonban a 10-es évek elején nem art nouveau-t, hanem nouveau style-t akart kreálni. Mély formaérzékkel nyúlt a történeti stílusokhoz, elsősorban a barokkhoz és a rokokóhoz, és valóban olyan utakat nyitott meg, amelyek új lehetőségek, addig be nem járt területek felé vezették.