Gondolatok a szociális indíttatású közösségi építési projektek értékeiről

Szöveg: Fejérdy Péter

Az ezredforduló után kibontakozó szociálisan érzékeny, gyakran közösségi építéssel megvalósuló
projektek hulláma a 2010-es évekre a magyar építészeti oktatásban is izgalmas új utakat indított el. A hallgatók és oktatók szívesen választanak társadalom perifériáira szorult közösségeket vizsgálatuk tárgyának. Tervezési feladatok sokasága foglalkozik a mélyszegénységgel, szegregálódott csoportokkal, vagy önazonosságukat kereső helyi közösségekkel. Az izgalmas tervezési feladatok legtöbbször valós élethelyzetekre vannak kiírva, így egyre gyakoribbá válik a hallgatói tervek megvalósításának gondolata is. Talán ezekből a pozitív energiákból táplálkozva indult el szinte minden építészképző helyen a hallgatói építőtáborok legújabb hulláma. Az alkotótáborok több cél és remélt haszon mentén fogalmazódnak meg. Mindegyikükben közös a
valós építés öröme, az anyagmegmunkálással kapcsolatos tapasztalás fontossága, és az építők között szövődő kapcsolati háló. A szociális és közösségépítő jelzővel is felruházott táborok célkitűzése ezen túlmutat. Az alkotás kifejezett célja a „társadalmi hasznosság”, egy adott közösség életének jó irányba történő megváltoztatása. Az ezzel kapcsolatos jó szándék teljesen egyértelmű, nagyra becsülhető és vitán felül áll. Ezek a projektek azonban alapvetően más természetűek, és gyakran olyan ismereteket igényelnek, amelyek megléte nem egyértelmű az alkotói oldalról. A segíteni akarás akupunktúrás megjelenése egy közösség életében számos kockázatot is rejt magában. A jól, vagy kevésbé jól sikerült építések után a helyi közösségek remélt felemelkedése is sokszor másként alakul, mint a célok megfogalmazásában. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy árnyaltabb képet kapjunk az e táborokban készült alkotások valós értékeiről.