Nagy Tamás szakrális épületeinek referenciái

Szöveg és fotók: Érsek Máté

Nagy Tamás életműve megkerülhetetlen a magyar építészet neves mestereinek sorában. A kortárs formálást történeti érzékenységgel ötvöző egyedi formanyelve mellett a koncepciók gyökerei, szellemi alapjai teszik kiemelkedővé munkásságát. Épületei egyedülállóan gazdag kulturális referenciakészletből táplálkoznak, mely számos művészeti ágat, építészeti hivatkozást foglal magában.
Az anyaghasználat és architektúra szempontjából az amszterdami téglaépítészeti iskola, természet és épített környezet viszonyát illetően a 20. század skandináv építészete szolgált számára példaként. Egy-egy munkájában a hazai építészet számára meghatározó forrásvidékei – a makoveczi organikus irányzat, illetve a 19-20. századi téglaépítészeti hagyomány – is felfedezhetők. Országhatárokon átívelően merít a vernakuláris építészet formakincséből. Portugáliától Itálián át Erdélyig számos vidék helyi anyagokból épített épületei inspirálták, megoldásai azonban minden esetben a szűkebb-tágabb kontextushoz illeszkedő áthangolást követik. Így válhatott a népi építészet Nagy Tamás regionalista szemléletének alapvető fontosságú részévé. Szakrális épületei esetében a vallásos közösségek, a shaker kultúra és a kolostorok építészete a meghatározó előképek. A hazai építészettörténetből az erdélyi erődtemplomok, a Felső-Tisza-vidék templomai és a középkori rotundák több művére is közvetlenül hatottak. Az építészeti forrásokon kívül képzőművészeti referenciákat és természeti jelképeket is kiemelhetünk. Természet és ember viszonyának, az épített környezet és táj összhangjának kérdései visszatérő elemek munkáiban.
Az írás öt egyházi épületének elemzésén keresztül vizsgálja a Nagy Tamás alkotásait meghatározó inspirációs forrásokat. Dunaújváros, Sopronnémeti és Balatonboglár evangélikus templomai, a gödöllői római katolikus templom, valamint Mátraverebély-Szentkút zarándokközpontja több szempontból is koherens ívet írnak le.