A Tycho projekt építészettörténeti adalékai
Szöveg: Alexander Gyenes

Miközben anyagot gyűjtöttem a Tycho projektemhez, több újkori európai csillagvizsgálót is felkerestem. Figyelemreméltó, hogy a napobszervatóriumok némelyike – funkcionálisan kialakított meridiánsok formájában – katedrálisokban kapott helyet. A Tycho projekttel egy olyan felület létrehozására törekedtem, amelyre kivetíthetők a térrel, az égbolttal, a mennyel és az űrrel összefüggő kozmológiai témák. Ezt a teret égi összekötőnek nevezem.

Tycho Brahe (1546–1601) a modern tudomány egyik úttörője volt a földi és égi megfigyelések módszereinek, műszereinek és kísérleteken alapuló elméleteinek kidolgozása terén. Az adatgyűjtés és -feldolgozás, az együttműködés és a publikálás módszereinek köszönhetően Brahe mindennapi gyakorlata inspirálta az utána következő tudósokat.

A meridiánsok építésének aranykora a 15. században kezdődött Toscanelli firenzei munkásságával, és egészen a 18. századig tartott. A leghíresebb ezek közül a már említett heliométer, amelyet Cassini állított fel 1655-ben a San Petronio templomban Bolognában, Európa egyik legfontosabb oktatási központjában. Megfigyeléseinek elemzésével Cassininek sikerült kiküszöbölnie a Tycho-féle műszeres adatokat befolyásoló két fő hibát: a napparallaxis feltételezett értékét és a Föld légköréből eredő fénytörést. Megmérve a Nap átmérőjének a téli és a nyári napfordulók közötti csökkenését, olyan bizonyítékot szolgáltatott, amely alátámasztotta Kepler második törvényét.