Peter Halley: Heterotópia

L’Accademia di Belle Arti di Venezia, Velence, 2019. május 7. – augusztus 10.

Szöveg: Botzheim Bálint
Fotók: Szegő Hanna

A képzőművészeti biennálé ideje alatt Velence valóságos műtárgyraktárrá változik. Szerte a városban kiállitások várják a látogatót, rengetegen kihasználják ezt az időszakot, hogy a biennálé flow-jához csatlakozzanak. A Grand Canalét határoló földnyelv tenger felé néző részében, a Zattere egyik volt sóraktárában található a Velencei Művészeti Akadémia egyik külső kiállítóterme. Peter Halley amerikai képzőművész most itt kapott lehetőséget egy installáció és kiállítás megalkotására az Akadémia és a Flash Art magazin közös felkérésére, a kurátor Gea Politi, a Flash Art magazin főszerkesztője.
A negyven méter hosszú kiállítótérben nyolc szobát hozott létre Halley, és három művészt kért fel a közreműködésre. Az első négy szoba teljes egészében Halley keze nyomát viseli. Az 5. szobában Andrew Kuo munkái láthatók a falakon, a 6. és 7. szobában Lauren Clay alkotása került főszerepbe, a nyolcadikban R. M. Fischer szobra látható. A műveket kísérő szövegeket Elena Sorokina írta. Mindezt Halley egy olyan installációban helyezte el, amely ide-oda mozog a valós és a virtuális között határán. Pedig nem is digitális eszközökkel, hanem fényekkel, térhatásokkal éri el, hogy a látogató ne lehessen biztos a pozíciójában. Ez a terület már a térpszichológia fennhatósága alá esik, Halley tudatosan használja a térnek az emberre gyakorolt hatását. Hogy digitális korunkban mit jelent a valóság, arról többek között Antoine Picontól olvashattunk válaszokat. Halley azonban saját narratívát épít fel erre.
A kiállítás címe egyértelmű utalás a Foucault-i heterotópia fogalomra, amelyről az 1967-ben megjelent Eltérő terek című írásában elmélkedik. Foucault a fogalom korábbi, orvostudományi jelentéséből is kölcsönzött. Az orvosi definíció azt az egyébként normális szövetet jelöli ezzel a kifejezéssel, amely nem a normális helyén, hanem valahol ott jelenik meg, ahol nem kellene lennie. Klasszikus esete, amikor az agy szürkeállománya a fehérállomány mélyére kerül. A szó görög jelentése: rendellenes helyen lévő. A kiállítás helyszínválasztása is egybecseng a heterotópia fogalmával: nem a biennálé területén, hanem a város egy távolabbi pontján helyezkedik el.