Frank Gehry és Vlado Milunic

Szöveg: Harangi Attila

Utóirat 100 esszépályázat – Kritika kategória
(Jelige: Viator)

1992-ben a Nationale-Netherlanden holland biztosító társaság és bank egy emblematikus épület tervezésével bízta meg az előzmények alapján a zágrábi születésű Vlado Milunic (1941) cseh építészt, aki végül Frank Gehry (1929), kanadai származású amerikai sztárépítésszel dolgozott együtt.
Milunic először a francia Jean Nouvelt kérte fel együttműködésre, aki a szűkös alaprajzi területre hivatkozva (500 m2) visszautasította a projektet. A megbízó biztosította az építészeket a majdnem korlátlan költségvetésről és a teljes művészi szabadságról, hogy az elsők között egy igazán innovatív székház valósulhasson meg Prágában. Milunic már korábban, 1986-ban kidolgozott egy koncepciót a sarki foghíjtelek beépítésére Václav Havel aktivistával, aki sokáig lakott az üres telek szomszédságában, és nagy reményekkel támogatta a formabontó épület megvalósulását. A véletlen egybeesések része, hogy Milunic is ebben a szomszédos házban lakott akkoriban és Havel lakásának megosztási terve kapcsán került kapcsolatba a későbbi köztársasági elnökkel. Igaz, eredetileg egy kulturális központot képzeltek el a helyszínre, színházzal, könyvtárral és kávézóval a folyópart többi kulturális intézményéhez kapcsolódva, pár percre a Nemzeti Színháztól. Azonban a projekthez az akkori rendszerben nem találtak befektetőt és függőben maradt, majd a bársonyos forradalom hullámai hoztak új lendületet és beruházót.
A cseh főváros történeti központjának déli peremén, a Moldva óvárosi partján helyezkedik el az épület. Előtte egy forgalmas főút, a rakpart és a Jirásek híd találkozik egy kis parkosított térrel. A megvásárolt foghíj telken, az egykor ott álló neoreneszánsz bérház épülete a második világháború véletlen amerikai bombázása során semmisült meg 1945-ben. Az azóta üresen állt telek Prága történeti városmagjában abba a három kerületnek az egyikébe esett, ahol engedélyezik az új épületek építését Milunic koncepciójának alapelve a statikus és a dinamikus közötti kontraszt volt (jin és jang), két különböző egység párbeszéde, ami azt is reprezentálni szerette volna, ahogy Csehszlovákia mozgásba lendült a politikai változások után.