Táncoló ház Prágában
Frank Gehry és Vlado Milunic
Szöveg: Harangi Attila
Utóirat 100 esszépályázat – Kritika kategória
(Jelige: Viator)
1992-ben a Nationale-Netherlanden holland biztosÃtó társaság és bank egy emblematikus épület tervezésével bÃzta meg az elÅ‘zmények alapján a zágrábi születésű Vlado Milunic (1941) cseh épÃtészt, aki végül Frank Gehry (1929), kanadai származású amerikai sztárépÃtésszel dolgozott együtt.
Milunic elÅ‘ször a francia Jean Nouvelt kérte fel együttműködésre, aki a szűkös alaprajzi területre hivatkozva (500 m2) visszautasÃtotta a projektet. A megbÃzó biztosÃtotta az épÃtészeket a majdnem korlátlan költségvetésrÅ‘l és a teljes művészi szabadságról, hogy az elsÅ‘k között egy igazán innovatÃv székház valósulhasson meg Prágában. Milunic már korábban, 1986-ban kidolgozott egy koncepciót a sarki foghÃjtelek beépÃtésére Václav Havel aktivistával, aki sokáig lakott az üres telek szomszédságában, és nagy reményekkel támogatta a formabontó épület megvalósulását. A véletlen egybeesések része, hogy Milunic is ebben a szomszédos házban lakott akkoriban és Havel lakásának megosztási terve kapcsán került kapcsolatba a késÅ‘bbi köztársasági elnökkel. Igaz, eredetileg egy kulturális központot képzeltek el a helyszÃnre, szÃnházzal, könyvtárral és kávézóval a folyópart többi kulturális intézményéhez kapcsolódva, pár percre a Nemzeti SzÃnháztól. Azonban a projekthez az akkori rendszerben nem találtak befektetÅ‘t és függÅ‘ben maradt, majd a bársonyos forradalom hullámai hoztak új lendületet és beruházót.
A cseh fÅ‘város történeti központjának déli peremén, a Moldva óvárosi partján helyezkedik el az épület. ElÅ‘tte egy forgalmas főút, a rakpart és a Jirásek hÃd találkozik egy kis parkosÃtott térrel. A megvásárolt foghÃj telken, az egykor ott álló neoreneszánsz bérház épülete a második világháború véletlen amerikai bombázása során semmisült meg 1945-ben. Az azóta üresen állt telek Prága történeti városmagjában abba a három kerületnek az egyikébe esett, ahol engedélyezik az új épületek épÃtését Milunic koncepciójának alapelve a statikus és a dinamikus közötti kontraszt volt (jin és jang), két különbözÅ‘ egység párbeszéde, ami azt is reprezentálni szerette volna, ahogy Csehszlovákia mozgásba lendült a politikai változások után.