Távol a tervezőasztaltól
Nyaraló építészek
Szöveg: Magyaróvári Fanni Izabella
Fotók: MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum
Szinte minden építész életművének fontos mérföldkövei az utazások, hiszen akár egy életen át építkeztek a külföldön szerzett élményekből, az ott látott tájakból, épületekből. Hosszú évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül kötelező körnek számított művészeti és építészeti körökben az Itáliába tett tanulmányút.
A 19. század végén – jóval a József Műegyetem megalakulása után is – bevett szokás volt, hogy az építészek néhány évet külföldön tanultak, legtöbben Berlinben, Bécsben, Münchenben és Párizsban. Az ott tartózkodásuk alatt általában a környező vidékeket is bejárták a szünidőben, vagy tanulmányaik befejeztével onnan indultak hosszabb tanulmányutakra. Ezért is fontos egy építész életmű feldolgozásakor sorra venni, mikor merre jártak, mit láthattak. Ezek a tanulmányutak hónapokon keresztül tartottak, és szerencsére több építész vázlatfüzete, útinaplója maradt az utókorra. Lajta Béla például 1895-ben, miután elvégezte az egyetemet, szintén Olaszországba indult, hogy az ottani reneszánsz építészetet tanulmányozza. Rövid itthoni tartózkodás után újra útra kelt, hogy bejárja Németországot, majd Londonba ment. Később Franciaországba, Spanyolországba, Marokkóba, Egyiptomba és Szíriába is eljutott. Az utazásainak állomásait megörökítő, számottevő fotógyűjtemény (amelyeket kiadóvállalatoktól és nyomdáktól vásárolt) a MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeumban található.
Az építészek munkáját, a tervezést sokszor nem lehet időkorlátokhoz szabni, ez egyben egy szemléletmód is, amelytől nehéz elvonatkoztatni. Nem volt ez másként az építészek utazásai során sem. Utazni, ismeretlen tájakat, városokat felfedezni feltöltődés, amely kiszakít a mindennapokból. Ugyanakkor az építészek avatott szeme utazás közben sem nyugszik: „Az építész nem mehet el egy idegen világ alkotóelemei: az épülő házak, utcák, szabályozás alatt álló városrészek, új közlekedési eszközök kialakulása mellett anélkül, hogy abból a maga munkája számára ne okuljon. Sőt még a szállodája is, ahol megpihen – ha új és korszerű –, az okulás bőséges forrása lehet számára. Mindezeknél fogva szinte nevetségesen hat, amikor az elutazás előtt az építésznek jó mulatást kívánnak. Utazásának mindenkor sokkal komolyabb céljai vannak, s a szórakozás, amelyet hozhat, másodlagos és esetleges jellegű.”