Gondolatok a kötet nyomán
Holger Kleine: Raumdramaturgie: Typologie und Inszenierung von Innenräumen
Birkhaeuser Verlag, Basel, 2018

Szöveg és fotók: Gunther Zsolt

Van egy téma az építészetben, ami számomra a legfontosabb: ez az építészeti tér. Hogyan sorolódik, milyen alapelvek alapján bomlik ki, ez mind-mind megfejtendő talány. Talán éppen ezért vettem örömmel kézbe Holger Kleine Térdramaturgia című könyvét, a könyv ugyanis a tér értelmezését fejti ki egy eddig általam ismeretlen irányban.
Sokat beszélünk dramaturgiáról, viszont építészeti értelemben elbizonytalanodunk. A színházban létezik a dramaturg mint hivatás, a zenében is beszélhetünk dramaturgiai alapelvekről. De mi a helyzet az építészettel, konkrétabban az építészeti térrel? A szerző vastag, meglehetősen nagyformátumú könyvet alkotott, mellyel a taglalt téma súlyosságát is előrevetíti. Azt is többek között, hogy ezt a könyvet nem strandra, nyugágyban történő olvasásra szánta.
A könyv négy, egymástól jól elkülöníthető fejezetre tagolható, melyek önmagukban is megállják a helyüket. A könyv első része három velencei scuola grandét szed ízeire. Ezek az intézmények Velencében laikus testvérekből álló vallásos társulatok, ún. testvérületek épületei voltak, tevékenységüket a jótékonykodásnak, a szegények ápolásának szentelték. Azért esett a szerző választása erre a három épületre, mert valamikori használatuk megegyezett, az elemzés szempontjából pedig nem túl hosszú és bonyolult térsorral rendelkeznek. Tereik viszont változatosak, a társművészetek is nagy mértékben kiveszik részüket a helyiségek falainak megalkotásából.