Egy konferencia-hozzászólás szerkesztett változata

Szöveg: Tasnádi György

A belsőépítészek szinte folyamatosan benne élnek saját szakmájuk identitásváltozásaiban, hiszen oly gyorsan és oly sokszor változtak a szakmánk iránt igények, ráadásul nem csak az építészeti belsőre terjed ki a kompetenciánk. Okkal beszélünk arról is, hogy a belsőépítészet szó messze nem fedi le a szakmánk valós területét. 2012-ben hivatalosan is elindult a negyedik ipari forradalom, ami egészen új helyzetet teremt, így az építészet műfajaiban is, ami vélhetően szokatlanul nagy változásokat eredményez. Elsőként nézzük meg, mitől lesz kiemelten fontos ez az ipari forradalom az ezt megelőzőkhöz képest! Ezek után tekintsünk rá néhány új helyzetre, ami miatt a szakmai kompetenciáinkat is érdemes újraértelmezni.

Az eddigi három ipari forradalom által betöltött történelmi időszakot a tömeggyártás korszakának nevezem. Az első ipari forradalomban (1784–1870) létrejöttek a mechanikus gépek, amelyekkel olyan termékeket gyártottak, amelyekhez nem vagy alig volt szükség iparági együttműködésre. Egyszerű termékek születtek így: textíliákat (lásd: Jacquard), egyszerűbb fém gyártmányokat (lásd: Samuel Colt) vagy egyszerűbb bútorokat (lásd: Thonet) és sok mást gyártottak egyre nagyobb mennyiségben. Thonet megfogalmazta a tömeggyártásra épülő ipar axiómáit. A második ipari forradalomban (1870–1969) megszülettek az összetett gyártmányok, amelyekhez szükség volt az iparági együttműködésre (pl. Singer varrógép gyártása). Kialakult a futószalagszerű termelés (lásd Galamb József gyártósorát a Ford T-modell számára). Ford meghatározta a tömegtermésre alkalmas termék alapjellemzőit. A harmadik ipari forradalom (1969–2012) akkor kezdődött, amikor meghirdették a művészettörténet szerint tárgyalt modernizmus végét, pedig még mindig a tömegtermékek időszakában vagyunk. Újdonság, hogy ezeket a termékeket már csak akkor tudjuk eladni, ha valamilyen szolgáltatáson keresztül többletértéket adunk hozzájuk. Miközben megjelennek az ipari robotok, a gyártás automatizálódik, hirtelen divatossá és általánossá vált a lakberendezők, stylistok tevékenysége. Szükség lett az ő adaptációra épülő alkotó tevékenységükre, mert a kereskedelmi termékek együtteseiben új kapcsolatokat a piaci termékek sorából egységes szemléletű tárgyegyütteseket hoznak létre.