„De mikor kezdődnek és mikor fejeződnek be az események? A dolgok az események birodalmába tartoznak-e, vagy valamiképpen különösek?”¹

Szöveg: Salacz Ádám

2023. február 17. Egy akciókutatás² kezdete az MKE Intermedia Tanszéken. A tavasz során tíz alkalommal találkoztunk diákok és oktatók, hogy közösen meghatározzuk az épület és szűk környezetének lehetséges jövőjét. A találkozók mindig az Intermédia nagy előadótermében jöttek létre, aminek előnye, hogy az egyik falát használhattuk dokumentálásra. A kirakott skiccek, képek, rajzok által az egész folyamat mindenki számára jól látható és követhető volt. Emellett eleve abban a térben voltunk, amiről folyt a gondolkodás. Egy vitás helyzetet ’in situ’ meg lehetett vizsgálni, egy az egyben belehelyezkedni a problémába. A kert és az épület viszonya ekkor még őrzött a régmúltból egyfajta távolságtartást vagy elszigetelődést, ugyanis a ház földszintje egy szűk méterrel el van emelve a környezettől. A tervezési folyamat során nagyon hamar kiderült, hatalmas igény van e viszony közvetlenebbé tételére. A kert nem csak rekreációs helyként számon tartott, a kültéri tanulás, a dolgozás is megjelent igényként, így nem kellett bevezetni a diskurzusba.

2023. március 23. Fontos állomás. Eddigre összeállt a tervezési program a diákok elgondolásaiból és a közös beszélgetésekből. Készült problématérkép, összegyűjtöttük az igényeket, tapasztalatokat, mire, miért, hogyan van szükség. Építészeti mintákról, terekről, eszközökről beszélgettünk, mindent elemeztünk, válogattunk és kiértékeltünk. Ugyan volt egy jól meghatározott tematikája ezeknek a találkozóknak – építve az eddigi szintetizált ismeretekre³ – de ezek a keretek nem voltak szigorúak. A témák közötti határok összemosódtak, egymásra épültek, egymásból következtek, és a maga természetességével fejlődött az egész folyamat, köszönhetően a kis létszámnak és a gyakori találkozóknak. Az eddigi eredményeket egy szélesebb vitafórum keretében prezentáltuk ezen a napon. A bemutatóhoz a tanári kar is csatlakozott és még néhány hallgató, akik nem tudtak eljönni a rendszeres pénteki találkozókra, de érdeklődtek. A részvételi arány a tanárok részéről tudatos döntés volt, meglátták ebben a hallgatók különleges lehetőségét: gondolkodhatnak, tervezhetnek a saját helyükről, helyzetükről, jövőjükről, így próbáltak több teret és lehetőséget adni nekik.

2023. április 27. A következő kiemelt összejövetel. Az első vitafórumot sikeresnek tekintettük, az ott elhangzottak alapján véglegesítettük a ház tervezési programját. Az ezután következő négy-öt alkalommal a koncepció téri struktúráját fejlesztettük, pontosítottuk, bútorokkal is megpróbáltuk igazolni a kitalált programnak és a tervezett átalakításnak a működését. A visszajelzések alapján egy olyan állapotot sikerült elérni, amit már az egész közösség, oktatók és diákok egyaránt, támogatott, és minden résztvevő el tudott fogadni.

2023. május 19. A tervezési folyamat első fejezetének zárásaként elkezdtük építeni a kiállítást az év végi Képzős eseményre⁴. A végeredményt illusztráló kiállítási plakát azt a végstádiumot ábrázolta, amikor minden lehetséges bővítés és átalakítás egyben látszódott. Azonban ez nem egy kizárólagos állapot. Egyes elemek, beavatkozások önmagukban is helytállóak és minőségi javulást eredményeznek a mindennapokban. A tervezési folyamatban a reális megvalósíthatóság és egyben a bizonytalan kimenetelű jövőre való reflektálás kiemelt szempontok voltak. Különböző szcenáriók esetére három kategória épült a tervbe.

//1// A minimum változat, amit akár DIY⁵ alapon maguk a használók is meg tudnak valósítani, úgynevezett „barkácsolás”⁶ módszerrel (pl.: teraszbővítés, új dohányzóhely kialakítása, nagyelőadó „befoltozása”).

//2// A közepes csomag, amikor ennél eggyel komolyabb erőfeszítésre és külső segítségre van szükség (pl. pince szinti átalakítások, udvar lesüllyesztése vagy első emeleti terek átstrukturálása). Ezek a beavatkozások még mindig apróbb átalakítások, főleg a belső térben, de már szaktudást igénylő feladatok. Az egész épület léptékéhez viszonyítva nem túl jelentős változások (egy-egy válaszfal áthelyezése vagy egy új kiváltó építése), mégis elegendő, hogy teljesüljenek a program pontjai.

//3// A maximum pedig a jelenlegi tetőtér helyére tervezett ráépítés, ami a legnagyobb anyagi befektetést igénylő beavatkozás. Ez a tetőtérnek a beépítését, pontosabban a meglévő tetőtér elbontását és az épületre egy új szint ráépítését jelenti.

Az egyes kategóriákon belül a fejlesztés akár tovább bonthatók önálló elemekre is. Így nem csak a többféle kimenetelű jövőre reflektál a terv, hanem arra a valós helyzetre, igényre, hogy a tanszéknek nem kell átmenetileg elköltöznie az épületből az építkezés miatt. A kis léptékű beavatkozások jó előkészítéssel megvalósíthatók egy-egy nyári szünet keretén belül. A középső csomag tartalma tulajdonképpen az egyes szinteken (pinceszinten, földszinten, emeleti szint) önálló rendszerben tud működni. Vagyis egymástól függetlenül is elkészíthetők, anyagi forrás és szándék függvényében, akár több kis lépésben. Ez a kollaboratív tervezés arra mutatott rá, hogy elsődlegesen egy rendrakásra, a meglévő korlátokhoz mérten letisztult alaprajzú terekre lenne szükség az épületben. Magára az épületre úgy lehet tekinteni, mint egy spontán létrejött projekt-térre⁷, magától értetődően a jelen állapot hordozza a spontaneitás jellegzetességeit. Ezért egyfelől a változtatások központjában az elaprózott pici terek megszüntetése, és helyettük nagyobb, egybenyitott terek kialakítása áll. Emellett egyensúlyoz is, hogy megmaradjanak azok a helyzetek, amik párhuzamosan ki tudják szolgálni a különböző igényeket, amik az egyéni, intim, nyugodt és a nyüzsgő, közösségi munkafolyamatokból adódnak. Megvalósult az elképzelés, ami a wroclawi Eugeniusz Geppert Képzőművészeti Akadémia új épületének esetében is⁸: a termek alapvetően tevékenységhez kötöttek, vagy egy tevékenység számára dedikáltak. Ellentétben az eddigi évfolyam szintű felosztással (első-másodéves műterem, harmadéves műterem, negyedéves műterem, és a diplomaműterem).

Ha ezen a ponton véget ért volna a tervezés, designfikciónak⁹ neveznénk. Ami önmagában is érték, ugyanakkor az egész közösség szerette volna, ha továbbmegyünk. Így jött képbe a teraszbővítés, ami az egyik eleme a DIY¹⁰ alapon megvalósítható minimum változatnak.

Jött a nyár, lehetne építeni, de miből?

2020-ban indult egy Erasmus+ kutatás The Builder Method – action-oriented educational approaches in architecture¹¹ címmel (amiben én is részt vettem a Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszék keretein belül). 2022-ben ennek egyik kiemelt programja volt Győrben az Alkotóhét. A nemzetközi projektnek hála az eddigiekhez képest jóval nagyobb anyagi kerettel kalkulálhattunk, így születhettek meg az alkotások 5×5-ös stafnikból, amik két hétig működtek a Rába partján.

   Alkotóhét, installáció a Rába partján. Fotó: Kottmayer Tibor

Alkotóhét, installáció a Rába partján. Fotó: Kottmayer Tibor

Az elbontás után majdnem egy évig a Műteremház udvarán álltak a félig szétszerelt installációk, és vártak jobb sorsukra. Ami az Intermédia új teraszában teljesedett ki. Miután a kancellária engedélyt adott a nyári építésre, a szétcsavarozás közben készítettem egy fa-leltárt, hogy kirajzolódjon mekkora és milyen konstrukciójú terasz lehetséges. Használhatónak ígérkezett a kínálat, ám az alapozáshoz kevésnek bizonyult a famennyiség.

Fa-leltár

2022. április 7. A Mesteriskola első hetven évét bemutató kiállítás nyílt a FUGA-ban¹². Az egy-egy évtizedet megjelenítő installáció faanyaga még az Ötpacsirta utcai Mesteriskolás helyiségben pihent a terasztervezés időszakában. A Mesterek felajánlottak néhány 7,5×7,5 keresztmetszetű gyalult, ragasztott, felületkezelt gerendát az alapozáshoz. Ezt egészítette ki Nagy Iván két 10×10-es gerendával, ami korábban a saját teraszának része volt. A talajcsavarok árát a DLA-s ösztöndíjamból fedeztem. Kötőelemre szinte nem is volt szükség, újrahasználtuk az alkotóhetes installációkból.

A mesteriskolás kiállítás. Fotó: Juhász Norbert

2023. július 17. Elkezdődött a terasz építése. A mű öt nap alatt el is készült. 

2023. szeptember 15. Teraszavató. Amit az építésben résztvevők – intermediás diákok és oktatók – szerveztek. Az összejövetel egyik fontos eleme volt – az ünneplés mellett – a vásár, ahol hallgatók munkáit, felajánlásait, egyéb tárgyakat lehetett megvásárolni.A befolyt összegből a terasz további építésének, lefedésének költségeit szeretnék fedezni. Az eseményen a kancellária is képviseltette magát, és látva a beavatkozás sikerét és lelkesítő hat

Teraszavató. Fotó: Németh Krisztina

ását, felajánlották, hogy az összegyűjtött pénzt megduplázzák. Így korántsem zárult le a teraszépítés. Amint lesz rá lehetőség további fejlesztés(ek) várhatók, másrészt van egy kísérleti jellege is a projektnek. Meddig bírják ezek az újrahasznált faelemek az időjárást és az igénybevételt? Ha elbontásra kerül sor, vajon felhasználhatók-e harmadszor is valamire?

Bizonyos nézőpontból semmi különös a terasz, ugyanakkor ebben rejlik a különlegessége. Olyan eszköztárat és tapasztalatot kínál fel, aminek a segítségével a jövőben hasonló tevékenységek hívhatók életre. Elérhetőbbé vált a saját alkotói környezet alakítása, hiszen jelen pillanatban és körülmények között ilyen eszközökkel és munkamódszerrel jelentős változás érhető el. Ahogy Sugár János idézve a teraszavatóról: „Kis lépés ez az emberiségnek, nagy lépés nekünk.”

Köszönet mindenkinek, aki ötlettel, anyaggal, szervezéssel, építéssel, szerszámmal, fagyival, zenével hozzájárult!