7. Nemzetközi Építészeti Makettfesztivál
MÉM MDK Műhelytere, 09. 27. – 10. 27.

Szöveg és fotók: Tatai Mária

A budapesti makettkiállítások sorában az idei a Walter Rózsi-villa melletti Műhelytérben kapott helyet. A kiállítás mottójának – „learning by doing” – megfelelően a kurátorok most elsősorban a makettek gyakorlati szerepére hívták fel a figyelmet. A kiállítás berendezése nem adott támpontot, random-szerűnek tűnt. Egyféle anti-hierarchiát testesített meg, bármelyik makett kerülhetett volna akár a középhajóba, vagy a világos, vagy a sajnos jóval sötétebb oldalhajóba. Makettimádó lévén persze feltérképeztem az egész útvesztőt, az összes szigetével. A sokféleség erdejében egymás mellé kerültek itt profi és amatőr munkák, egyetemi hallgatók és gyerekek által készített tárgyak, a zsebmakettektől a nagyobb tájegységekig mindenféle nagyságrendű, a látványt, a funkciókat, vagy akár a rétegrendet értelmező modellek, a papírtól a gipszen, fémen és fákon át a műanyagig különböző anyagokból. Hányféle is lehet egy makett, hányféle meggondolásból, hányféle céllal készülhet? Egyszerűbben, vázlatosabban vagy részletezőbben: a makett-tárgyak különböző nyelveken beszélnek.
Ez az „érdekességek kicsiny boltja” egy gyakorlatias „raktárkiállítás”, melyet az elegáns Walter Rózsi-villa hátsó-udvarában rendeztek meg, a megszokottól eltérő, erősen aktív hozzáállást kívánt a látogatótól. Több mint 280, Magyarországtól Mexikóig, összesen 10 országból és a 20. századi példáktól máig különböző évekből származó makettet lehetett tanulmányozni.