Ünnepi köszöntő

Szöveg: Szegő György DLA, főszerkesztő

Kettős okunk van ünnepelni a MÉSZ 120. születésnapját. Az egyik: a művészeti, szakmai, társadalmi egyesület úgy éri meg ezt az ikonikus életkort, hogy az alapítók célkitűzése értelmében az maradt, ami volt. Azaz az építészet az építést, valamint az ipar- és képzőművészetet, mint a vizuális kultúra részeit, összművészetként fogja össze.
Az újonnan alakult Szövetség tudatában volt, hogy az építőművészet nem csak esztétikai fogalom, de mindenekelőtt kiemelt társadalmi értéket képző műfaj. Érdemes most név szerint is megemlíteni az 1902 tavaszán az alapító okiratot aláíró 24 építészt: Lechner Ödön, Almási Balogh Lóránt, Bálint Zoltán, id. Bobula János, ifj. Bobula János, Grünwald Mór, Jakab Dezső, Jámbor Lajos, Jónás Dávid, Károlyi Lajos, Komor Marcell, Kosztolányi Kann Gyula, Lajta Béla, Márkus Géza, Messinger Alajos, Mezey Sándor, Sebestyén Artúr, Somló Emil, Spiegel Frigyes, Steinhardt Antal, Vágó József, Vágó László és Vidor Emil. Az 1902-ben már megjelenő politikai-kulturális szembenállások között működő Magyarországon az építészet két pólusát megszemélyesítő „mesternek” a szövetség vezetésére szavazó tagság megválasztása példa a ma építészei, művészei számára is. A szerkesztőség és jómagam sok erőt kívánok a MÉSZ-nek az elődök megfogalmazta nagy feladat teljesítéséhez: az újabb 120 évben fogja össze az építészeti alkotói lét résztvevőit. Hogy munkájuk nyomán az épített környezet minőségét emeljék, a legszélesebb körben hatni legyenek képesek!