Szöveg: Jeffrey Cook

Az épület csodálatosan gazdag és összetett alkotás, ami pár egyszerű ötleten alapul. Az első vizuális élmény, a lágyan ívelő tetőből aszimmetrikusan kiemelkedő hét hegyes torony látványa talán hóbortos benyomást tesz. Csak az alaprajzzal összevetve válik érthetővé a különcködésben rejlő dinamikus teljesség. A tölgyfa – mint az egyetlen kiállított tárgy – átmérője határozta meg a hatodik torony helyét. Ezt követően a tornyok vonala ferdén halad a bejárat felé. Ennek a bejárati tengelynek és a bordás tetőzettel körülzárt középvonalnak a kereszteződései adják a formai feszültségek mellett a vizuális élmények dinamizmusát, ami
áthatja ezt a páratlan épületet. A pavilon igazi magyar épület idegen földön és egyben egy idegen épület egy idegen klíma alatt. Az ártalmatlan fehér márványpadlótól eltekintve nem adatott semmi engedmény a mediterrán kultúrának vagy az andalúz hagyományoknak. Nincsenek kertek, szökőkutak, nincsenek pihenőhelyek sem. A legnagyobb ablakfelületek nyugatra néznek és semmi sem védi őket a megbízhatóan tűző nyári nap hevétől. Makovecz már nem az az organikus építész, aki minden új tervével újra akarta fogalmazni hazája legalapvetőbb építészetét. Most, ezzel az új épülettel saját széleskörű múltbéli tapasztalatainak lényegét fogalmazza újra. Új rétegeit a régi feltárásokra építi.