Kápolna, Hegyközszentimre

Építész: Wagner Péter
Szöveg: Szövényi István
Fotók: Wagner Péter

Wagner Péter 2008-ban tervezte a hegyközszentimrei kápolnát, amit 2018. szeptember 2-án, Szent Imre herceg halálának 987. évfordulóján avattak fel. A tíz éves kemény munka remekművet szült, zarándokhely lett belőle. A Berettyó-völgy kiemelkedő dombján magához vonz, kíváncsivá tesz. Tájépítészeti mű, együtt él a faluval, körbe a környékkel, az éggel és a földdel.
A fakockákból, hengerekből, félgömbből épített gyerekjáték szűkszavú, a nap kelti életre, és élteti, mint egy virágot. A szabadtéri együttes meghitt terekkel, fénnyel rajzolt gondolatvilággal áll a fennsíkon. Az épületbelsők összenyithatók egymással és a külső oszlopcsarnokkal. Az anyagok és formák mellett, felett a fényfajták a meghatározók. A mondanivalót ezek fejezik ki anyagtalanságuk ellenére, ezek csinálnak mozgóképet az állóképekből.
A dicső múlt folytatása, újrakezdése utánzás vagy nosztalgia nélkül. A dombtető tágas fennsíkján, az egymástól különböző három építészeti elem mozgásra csábít ki-be, fel-le, körbe, a táj körképeivel gazdagítva. Az együttes a tükröződő műgyanta alapsík életvizéből nő ki. A napsütés tovább gazdagítja a helyet. Az elemek egymásra és a tükörpadlóra vetik mozgóképüket, árnyékukat. A belső-külső terek egymásba fordulása, felcserélődése gazdag látványvilágot eredményez. A megvillanó, egyszerű felületeken a nap mozgó, néha íves árnyékmintái táncolnak.

Építtető: Hegyközszentimrei Református Egyházközség, Kucharszky Zoltán lelkész
Építész: Wagner Péter
Építész munkatárs: Müller Annamária
Statikus: Mircea Brazda
Generálkivitelező: FEROGAR – Garnai Sándor
Épült a falu lakóinak akaratából és szorgalmával, valamint magánszemélyek és egyesületek önzetlen és nagylelkű adományaiból és a Magyar Állam jelentős támogatásával