Zalaváry Lajos hosszú szakmai pályafutásának egyes korszakait rendre emblematikussá vált épületek fémjelzik. Az építészeti sajtó azonban mind közül talán leggyakrabban az 1960–1963 között épült jászberényi tisztasági fürdőt méltatja. Nem véletlenül: az épület ma is átütő erejű, még ha más értelemben is, mint felépülése idején.

Jászberényi fürdőépület, 1958, Magyar Építőművészet Fotóarchívuma

A helyi paraszti építmények világából merített formákat az akkori legfrissebb szerkezeti megoldásokkal összekapcsoló épület a korai Kádár-korszak építészetének azt a sajátos tendenciáját testesítette meg, mely a lokalitások – a régi falvak építőhagyományait őrző épületek, településszerkezetek – iránti érzékenység és a technikai fejlődésben rejlő humanitás közötti szintézis lehetőségét kereste. A jászberényi fürdő azonban már a szakmában jól ismert, Ybl Miklós-díjas építész munkája volt, egy olyan építészé, aki a korai pályakezdő évek szakmai tapasztalatait az építészet számára is sok feszültséggel terhes 1950-es években szerezte.
Zalaváry Lajos 1942-ben kezdte tanulmányait a BME-n. Farkasdy Zoltánnal, Jánossy Györggyel, Mikolás Tiborral és még sok más jelentős építésszel együtt ő is azon hallgatók közé tartozott, akik az egyetem szervezésében Dániában folytathatták tanulmányaikat. Ahogy társaira, úgy rá is mély hatást gyakorolt a skandináv modernizmus, Erik Gunnar Asplund, Aarne Jacobsen, Sigurd Lewerentz és mások építészete. Ez az építészgeneráció még évtizedekkel később is „beoltotta” a magyar építészetbe a skandináv anyag- és formaérzékenységet, az egyszerre racionális és organikus gondolkodást.
A hazatérését követő időszakban, 1946 után Kismarthy-Lechner Jenő, Virág Pál és Rácz György magánirodájában dolgozott, majd az építész szakma intézményrendszerének 1948-1949-től lezajló radikális átszervezése, államosítása során a Középülettervező Iroda (a későbbi KÖZTI) Janáky István vezette műteremébe került – itt 1965-ben ő vette át Janáky helyét. Zalaváry Lajos a KÖZTI meghatározó személyisége lett, nemcsak az említett műteremvezetői tevékenysége révén: 1970 és 1990 között a vállalat főépítészeként dolgozott.

Jászberényi fürdőépület, 1958, Magyar Építőművészet Fotóarchívuma

A KÖZTI-nél töltött első éveket nagyszabású feladat határozta meg: Zalaváry részt vett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem épületegyüttesének tervezésében. E sokat vitatott, több tervezési fázison át zajló munka kapcsán végigélte a szocialista realizmus kikényszerítése által okozott szakmai-szellemi konfliktusokat. Zalaváry azonban az 1950-es évek közepén bekövetkező ideológiai enyhülésre gyorsan reagált – ekkori munkái már a hazai modern építészet hagyományaihoz való visszatérésről vallanak. Ezek közé tartozik az óbudai Zsigmond téren álló lakóház (1954-1958) vagy a Csillagtelep néven ismert csepeli lakótelep beépítési terve (1954-58) és a hozzátartozó középületek. Ez utóbbi szerkezetében a korábbi évekre jellemző keretes rendszerű, szocreál beépítéseivel ellentétben laza csoportfűzés, a házak ritmikus, de tiszta geometriai logikát követő elrendezése jelenik meg. (E két munkájáért kapta első Ybl-díját.) A 1960-as évek elejétől, a jászberényi fürdő építésének időszakától kezdődően a budavári foghíjbeépítések különös figyelmet igénylő munkát jelentettek számára: az érzékeny műemléki környezet és az új funkcionális, formai és szerkezeti igényei közötti egyensúly megteremtése ekkoriban hosszú építészeti viták tárgya volt. Az évtized során azonban egészen más jellegű megbízásokkal is foglalkozott: a budapesti Nagyothallók Állami Intézete 1963-65-ban (e munkájáért és a fürdőért együttesen kapta második Ybl-díját 1966-ban), a Budapesti Műszaki Egyetem kollégiuma és étterme 1967-ben épült. Az 1980 körüli időszak egyik legérdekesebb formálású épülete a veszprémi Úttörő Ifjúsági Ház.
Az 1960-as évek végétől a közelmúltig több, Budapest városképét jelentősen meghatározó helyen építendő mű tervezésére kapott megbízást. A Hotel Atrium-Hyatt a pesti Duna-korzó egyik meghatározó, monumentális eleme (1979–1982). Már az 1990-es elején épült a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán az East-West Center, mely a pesti eklektikára jellemző tömegformák és a könnyű üvegfalak párosításával igyekszik reprezentatív hatást elérni. E posztmodern jellegű komponálásmód más munkáin is megjelenik, főképp a gödöllői Biotechnológiai Kutatóközpont épületén (1990). További megvalósult épületei a feldebrői iskola (1952), a gyöngyösi Vásártéri lakótelep (1954-1958), a budapesti Erzsébetvárosi kórház (Csontos Csabával, Dobozy Miklóssal, 1964), a miskolci Sportcsarnok (1971), a
keszthelyi Festetics-kastély „György-szárnyainak” helyreállítása (Csontos Csabával, Dobozy Miklóssal, Detre Villővel, 1986), valamint a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár (2000–2001).

Életműve és a magyar építészetre gyakorolt egyedülálló hatásának felidézésével ezúton gratulálunk a mesternek!