Különös tekintettel a halakra, lepkékre és planktonokra
Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia székfoglaló
HAP Galéria, Budapest, 2014. 06.12.

Szöveg: Sugár Péter

Lauder Javne világi zsidó iskola terve, Budapest (Karácsony Tamással és Szelényi Győzővel), 1993-94

1. Az összetettségről és az ellentmondásról

„Szeretem az összetettséget és az ellentmondást az építészetben. Nem szeretem a kontár építészet összefüggéstelenségét és önkényességét, sem az expresszionizmus vagy a festőiség finomkodó kuszaságát. Ehelyett az összetett és ellentmondásos építészetről beszélek, amely a modern ismeretek gazdagságán és többértelműségén alapul, beleértve a művészetből nyerhető tapasztalatokat is… Én örömmel fogadom a problémákat és építek a bizonytalanságokra. Számomra az ellentmondás és az összetettség egyaránt az életrevaló és érvényes építészet létrejöttének a záloga… A rendetlent, de életszeretőt többre becsülöm a nyilvánvaló egységnél. Elfogadom az öncélúságot és mindenben a kettősséget hirdetem… Az összetettség és ellentmondás építészete az egész elkötelezettje: igazsága teljességében, vagy annak sejtésében rejlik. A befoglalás összetett egységét kell megtestesítenie a kirekesztés egyszerű egysége helyett. A több nem kevesebb.”
A fenti részletek Robert Venturi: Összetettség és ellentmondás az építészetben c. 1966-ban írt, nálunk 1986-ban megjelent könyvéből valók (#). Az olvasmány egyik meghatározó élményem volt, valószínűleg nemcsak nekem, hanem többünknek 1975 és 1980 között egyetemre járt generációmból.

2. A történeti városról

A másik fontos, generációmra nagy hatást gyakorló mű Aldo Rossi: A város építészete c. könyve volt, amit a Bercsényi 28-30 kiadó adott ki, 1980-ban.
Az 1980-ban készített diplomatervem (##) témája és helyszíne Eger tetemvári városrészének volt a rehabilitációs terve. Ahogy Rossi idézett könyvében Giambattista Nolli 1758-as Róma térképén az antik várost felszívta a középkori Róma, úgy lehetett Eger 1980-as térképén a középkori város szerkezetét felfedezni. A múzeumokban és levéltárakban minden fellelhető régi térképet felkutattunk és összevetettük a város akkori térképével. A középkori városszerkezetet, a kettős városfalrendszert a telekosztások megőrizték és az a házak falaiban, az utcák-terek rendszerében folytatódott tovább. A házak formáját és beépítését a városfalakhoz viszonyított helyzetük meghatározta és további beépítési javaslataink is ezeken a felismert törvényszerűségeken alapultak.
A történeti város transzformációjának a vizsgálata munkáimban az elindítója lett egy kontextualista szemléletű gondolkodásnak, ami a településszövetbe való beillesztéssel, a beépítés törvényszerűségeinek, jellegzetességeinek a felismerésével és megfogalmazásával, a meglévő környezet és az új elemek közti törés elkerülésével, a szétszakadt varratok összevarrásával, a különböző struktúrák összefésülésével jellemezhető.