A Mende-villa átalakítása, Budapest

Építészek: Málnai Béla (1931), Kovács Csaba (2014)
Szöveg: Berényi Marianna
Fotók: Bujnovszky Tamás

Megújulhat-e egy épület úgy, hogy nem veszíti el korábbi identitását? Megőrizhető-e egy markáns tervező szellemisége, ha a beruházás célja nem műemlékvédelmi rekonstrukció, hanem egy élhető, minden tekintetben korszerű ház kialakítása? Miként határozható meg az az érték, amelyet egy felújítás, bővítés során is érdemes megőrizni? A kérdések nemcsak a kortárs örökségvédelmet foglalkoztatják, hanem a NARTARCHITECTS építészei, Kovács Csaba és munkatársai számára is kihívást jelentettek, amikor hozzáfogtak Málnai Béla 1931-ben Pasaréten felépített emeletes villájának a felújításához és kibővítéséhez.
Az egykori Mende-villa, amelyet az 1933-as Magyar Építőművészet is bemutatott, saját korának barokkos és klasszicizáló stílusban épült nyaralói között progresszívnek számított. A szomszéd telken ugyancsak Málnai-tervek alapján felépített historizáló villa mellett a modern építészet nyelvén szólal meg ez a lapostetős, három fő kubusból összehangolt ház, melynek könnyed ívű verandája Giorgio de Chirico 1910-es években készült szürrealista, metafizikus festményeinek íves árkádjait idézi. Jelezve, hogy a Bauhaus mellett az olasz modern is befolyásolta a korabeli, új utakat kereső magyar építészetet. Az építész rokonainak épült nyaraló alaprajza a luxussal fűszerezett pihenést és a társas együttlétet egyaránt szolgálta: az emeleti hálóhelyiségek alá verandára, télikertre, nappalira, konyhára és hallra tagolódó lakótér került. Később a villát államosították, a ház magastetőt kapott, az ablakok egy részét nagyobbakra, a korlátokat újra cserélték, az épület lassan deformálódott, elhanyagolódott.

Generáltervező: NARTARCHITECTS
Vezető építész-belsőépítész tervező: Kovács Csaba
Építész munkatársak: Bartha István, Molnárka Gergő, Gyuris Eszter
Belsőépítész munkatársak: Vitáris László, Gyuris Eszter
Statika: Puskás Balázs
Épületgépészet: Temesvári László
Elektromosság: Rajkai Ferenc