Az építészeti kiállításokon a rajzok, modellek és fotók bemutatásával a látogatók alig kapnak közvetlen élményt a kiállított épületekről. Ezt a hiányt felismerve a londoni múzeum terét kísérleti helyszínként használva meghívtak 19 építészt, hogy tegyenek javaslatot olyan struktúrára, amely a nyugalom, a visszavonulás eszméjét közvetíti.
Az embernek az a vágya, hogy a Földet fentről láthassa, ősrégi álom. A 93 fényképből álló, „Magyarország kulturális öröksége légi felvételeken“ c. kiállítás áttekintést nyújt a mai Magyarország területének legjelentősebb műemlékeiről és tájairól. A válogatás azokat a műemlékeket helyezi előtérbe, amelyek az építőművészet fejlődésében kulcsfontosságúak.
A Tervezni, építeni, élni címmel futó kiállítás mottója: Albánia terra incognita. Ám az osztrákok legalább az ország fővárosáig – vagy száznegyven éve – elláttak. Az osztrák érdeklődés a török birodalom összeomlásától indult: a 19. század végén Ausztria kapta a balkáni utódállamok konszolidálásának máig megoldhatatlannak bizonyuló feladatát. Az eredmény közismert.
A Magyar Építőművészek Szövetségének elnöksége 2010. július 20-i elnökségi ülésén, Budapest, V. kerület, Bécsi utcai beépítéssel kapcsolatosan az alábbi határozatot hozta: A Belvárosi funkciók megújításának folyamata nem képzelhető el a meglévő kulturális, kultúrtörténeti emlékek, a belvárosi városkép megőrzése nélkül, az értékes épületállomány lerombolásával.
Az építészet különös – semmivel fel nem cserélhető sajátossága folyamatos jelenvalósága, érzéki anyagszerűsége.
Kell hozzá hely, és fontos az idő. Számít a fizikai és mentális környezet.
De az építészetet – minden hiedelemmel ellentétben – nem az építészek csinálják.
Gerle János “válogatásként” prezentálja az alkotópáros életművét. Összegző értékelése mégis kiemeli, hogy Korb és Giergl “elsőkként közvetítették a nyugati-európai új művészeti impulzusokat”. Valószínűsíthető, hogy a Zeneakadémia körüli botrányok okozták a közös életmű szárnyaszegett folytatását, Giergl kiválását.
A régi/új Magyar Építőművészet folyóirat kis megszakításokkal 1903 óta kíséri figyelemmel a magyar és a nemzetközi építészet folyamatait, az építészetről való gondolkodás változásait. A harmadik évezred elején a világ építészete új helyzetbe kerül. Ezzel párhuzamosan a hazai építészet is irányt, sőt paradigmát vált. A kultúrateremtő építész folyamatosan átalakít, kísérletezik, ugyanakkor meglévő környezetével is interakcióban marad – mást nem is tehet.
A városépítés társasjáték, pontosabban társas játék. A település az embernek nevezett társas lény élőhelye, mely az ember társadalmi léte következményeinek összességeként kultúrává nemesedik és kifejezi az azt létrehozó társadalom fejlettségét, mindenkori állapotát. A kultúra nem tartozik a természeti törvények hatálya alá…
Megszállottan hiszem, hogy Budapest tartalmas és biztos jövője csak az lehet, ha Közép-Európa kulturális centruma tudna lenni. Pozicionális adottságai kiválóak erre a szerepre; az észak-déli, kelet-nyugati közlekedési folyosók találkozása, metszéspontja, a Duna páratlan táji-környezeti adottságai és eleddig kihasználatlan közlekedési potenciálja, a város unikális szépsége…
A tervezés folyamata maga is kommunikáció. Az alkotó imaginatív belső eszmecseréje, felbukkanó, elvetett, csiszolódó ötletek, formagondolatok párbeszéde. Párbeszéd zajlik a fej és a rajzoló kéz között. A kommunikáció exteriőrje a feladat megfogalmazásával, a megrendelővel közösen indul, majd különféle társadalmi terepeken zajlik.
1994-ben döntött úgy a spanyol királyi család – mint a múzeumok fővédnöke – és a Kulturális Minisztérium – mint üzemeltető – a Prado bővítéséről. 1995-ben nemzetközi nyílt pályázatot hirdettek a koncepció-tervek elkészítésére 700 pályamű érkezett. A nyertes Rafael Moneo lett, 1998-ban ő kapott megbízást a tervezésre.
Tadao Ando a 20-21. század fordulójának egyik legjelentősebb és legeredetibb japán építésze, annak a jellegzetes építészeti gondolkodásnak az egyik első képviselője, amely a japán építészeti hagyományokat modern újraértelmezésében, a nyugati tradícióval való szintézisében viszi tovább. A kiállítás Klein Rudolf fotóival és értelmezésében Ando öt épületét mutatja be.