Március elején hivatalosan, a nagyközönség számára is megnyílt Alvaro Siza pavilonja a Düsseldorf mellett fekvő Hombroich sziget rakétaállomásán. Az épület felidézi és egyben továbbgondolja Erwin Heerich téglaépületeit, tisztelgés a múzeumsziget képét kialakító szobrászművész előtt. A pavilon egyik szárnyában őrzik majd Heerich hagyatékát.
Az egész amerikai oktatás alapja, hogy felépít egy olyan embert, akinek lexikális tudása kevés, de tudja hol érhető el, gondolkozik, az összefüggésekre koncentrál, véleményt formál és mond, az tiszteli a különbségeket, de egységben látja azokat, alkalmazkodni tud, csoportban dolgozni képes, de egyénileg is megállja a helyét.
A dán főváros északabbra elterülő, tengerhez közeli negyedében az önkormányzat az 1990-es évek végén határozta el a negyed új iskolájának megépíttetését. A tervezésre kiírt pályázatot a koppenhágai Arkitema építészeti iroda nyerte. Az épületbe lépve meglepő élményben van részünk: rengeteg cipő sorakozik a padlón, mivel itt minden tanár és gyerek már a bejáratnál házicipőt húz.
A cím szójátéka a kötet urbanisztikai figyelmét is kifejezi. A szerzők a BME Urbanisztika Tanszék oktatói; olyan szakemberek, akik nem választják szét urbanista és építész terrénumait. A most bejárt 74 kortárs városépítészeti együttes kiválasztásának és értelmezésének éppen ez a kulcsa.
A helyszínen álló kétemeletes, belső udvara felé gangos bérház a háborút követően elvesztette a szokásosnál burjánzóbb eklektikájú homlokzat-architektúráját, évtizedeken át csupasz jellegtelenségével hívta fel magára a figyelmet. Funkcionális értelemben tehát egyfajta kontinuitásról beszélhetünk, miközben a folytonosságot anyagi szinten is hangsúlyozza az épület megőrzéséről született döntés.
Dánia egyik legújabb egyetemének pályázatát 2000-ben a Henning Larsen Architects építésziroda nyerte meg. Négy évvel később az IT Egyetem beköltözhetett új otthonába, ami Koppenhága legújabb városrészének, az Oerestad nevű városrésznek északi, a belvároshoz legközelebbi csücskén épült meg.
Kotsis Iván monumentális életműve – jelentőségéhez képest – kevéssé közismert. A nem szakmabéli, de némi olvasottsággal rendelkező nagyközönség arról a művéről hallott talán valamit, ami már nincs is meg. Ez a Regnum Marianum templom, amely a Városliget szélén állott, és amit még az építész életében lebontatott a diktatúra…
Elkészült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Múzeum körúti főépületének a rekonstrukciója. A körútra néző, valamint a Trefort-kert felőli homlokzatokat a felújításáig szinte észrevétlen, színes tégla és mázas kerámia tagozatok díszítik.
Építészet-festészet-szobrászat univerzálisan egybefonódó ideája utópiaként bujkál végig a kultúrhistórián. Korszakok és helyszínek szerencsés konstellációja lehetőség az összművészeti csúcsteljesítményekre. A festő panasza – miszerint a festészet csak ráakasztott dísz az épületen – bár igaz lehet, mégis csak panasz marad.
A kivételes adottságú panorámás telken három épület állt, a főépület és garázs a telek déli-, a szintén lakó funkciójú melléképület az északi telekhatáron. A főépület a 30-as években épült romantikus hangulatú földszintes, T alaprajzú, verandás lakóépület volt, kontyolt tetőidommal.
Napjainkban már a szűk szakmai berkeken kívül is szinte közhely Svájcot építészeti nagyhatalomként emlegetni. Nemzetközi hírű alkotók egész sora, kiváló építésziskolák, relatív pénzbőség és tán a természeti környezet szépségéből is fakadó (tervezői, kivitelezői, megrendelői) igényesség indokolja a svájci kortárs építészet rangját.
A kezdő kisvállalkozásoknak helyet adó, bérleti konstrukciójában támogató szellemű inkubátorház a helyszín gazdag infrastukturális ellátottságára épít.
Az ipari „park” címke mögött megbújó magas színvonal ideája a rögvalóság heterogén bizonytalanságával szemben jól mutatja a fejlesztés kívánt irányait.