Kambodzsai templomok, hidak a föld és a menny között

Szöveg: Malgot István

Tervek a thaiföldi Thomas-házhoz

Nehéz volt visszategeznem.
Kambodzsa templomairól beszélgettünk, az organikus építészet ezer éves kőből faragott csodáiról. Arról, hogy ezek az emberarcú, asszonyformájú épületek belső tereikben hordják a férfierőt, felmutatva a teremtés folytonosságát.
Kambodzsai templomok. Hidak a Föld és a Menny között.
Találkozásunk elején kemény volt, szigorú, kissé érdes. Fürkészte, mi rejtőzhet vonásaim mögött. Aztán egyszer csak elmosolyodott. Szinte gyermeki bizalommal. Visszaadta Kambodzsában készített fényképeimet és mutatott egy rajzot. Sivatagi sziklákból kinövő emberarcú templomot láttam. És a sziklalényekből feltörő fénysugarakat.
Három éven át gyakran találkoztunk a Szövetség a Nemzetért polgári kör ülésein. Álmodoztunk. Álmodtunk a polgári körökre épülő közvetlen demokráciáról, ami felválthatja a pártok mohó hatalomgyakorlását. Álmodtunk a valódi társadalmi érdekcsoportokat megjelenítő kétkamarás parlamentről, ami felválthatja a parlamenti szavazógépezeteket. És arról, hogy meg kell szűnni annak a hazug törésvonalnak, ami gyűlölködő baloldali és jobboldali választókra darabolja a nemzetet.
A nemzet közös ihlet. Ebben az ihletben élt, gondolkodott és alkotott Makovecz Imre.
A Kárpát-medence kohójában összekeveredett tegnapelőtti, tegnapi és mai népek és népcsoportok szülték világra azt a kultúrát, amit magyarnak nevezünk. Magyar vagyok – vallotta büszkén. Makovecznek hívnak.