A Pannon-tenger múzeum Miskolcon

Építész: Rudolf Mihály
Szöveg: Bán András
Fotók: Szász Csaba

A mai magyar múzeumügy kevés sikertörténetének egyike a bükkábrányi ősfáké. A 7 millió éves, állva megmaradt, egyenként talán 3-400 évet élt, töredékükben is 3-4 tonnás monstrumok a régészeken túl – épségben megmaradt voltuk okán – a nagyközönséget is lázba hozták. A 2007 nyarán előkerült lelet egyik részét az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen mutatták be még abban az évben, míg a miskolci Herman Ottó Múzeumba szállított négy fa elegendő volt ahhoz, hogy a szenzációra alapozva itt új természettudományi szárny épüljön.
A 2013 novemberében átadott épület tervezésének feladatát a Rudolf Mihály vezette Hadas Műterem kapta. Rudolf Mihály a Plesz Antal, Bodonyi Csaba és Ferencz István mesterek nevéhez köthető miskolci építész műhelyből, a Kollektív Házból indult a nyolcvanas évek elején. Legismertebb művei igen karakteres szakrális épületek. De akárcsak a terveit, az épületeit, úgy a szakmai-közéleti kezdeményezéseit is alapvetően a tisztelet jellemzi: a múlt iránt, a hagyományok iránt, az építők iránt, az élő-lélegző épületek, városszerkezetek iránt. Munkáinak egyike sem tolakodó, rajzasztal-terv. Egy új épülethez fogva mindenekelőtt sorra megtapint minden követ, amelyhez az általa odagondolt épületelemek majd kapcsolódnak.

Építész tervező: Rudolf Mihály
Építész munkatársak: Szamosi Endre, Kiser László, Dobos Péter, Bereczki Zoltán,Balogh Miklós, Szász Csaba,Molnár Katalin, Fehér Judit, Lipták Zoltán
Statika: Kalydy Zoltán
Épületgépészet: Várfalvi Géza
Elektromos tervzés: Münnich Gábor
Külső közmű: Vas István
Kivitelezés: Mester- Építő Kft.
Kiállítás tervezés, kivitelezés: Molnár Zsuzsa