Építész

Hetvenöt éves korában elhunyt Makovecz Imre építész. Ő volt a vezetője egy egymáshoz lazán kapcsolódó építészek, tervezők és kézművesek csapatának, akik megalapozták az építészet egy alternatív változatát, együtt gondolkodva és együtt élve a kommunista uralom és a Magyarországra és Oroszországra ráerőszakolt lélektelen…

A legnagyszerűbb évei voltak az életemnek, nem csak én voltam fiatal, hanem Makovecz Imre is egy ereje teljében lévő, sőt talán művészetének a legintenzívebb időszakában lévő nagyszerű művész volt, úgyhogy jó volt a tanítványának lenni akkor. Egy emlékezetes tokaji találkozás volt, ahol én a lázadó, minden ellen tiltakozó…

Makovecz Imrével nem volt személyes kapcsolatom, noha közel laktunk, és az utcán többször is köszöntünk egymásnak. Meglepődtem, amikor a Magyar Építőművészet szerkesztősége felkért, hogy írjak egy cikket az egri uszodáról. Nehezen vállaltam el, hiszen ez nem az én területem. Ezt mégis két további cikk követte a Stephaneumról…

Makovecz szerint Krisztus sírjának lényege a feltámadás eseménye, ezért, mint mondta, szerinte a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend legfontosabb attribútuma Krisztus feltámadás kell legyen – az az üdvtörténeti esemény, amelyet így, nagy kezdőbetűvel írunk: Feltámadás. (A Rend zászlajának egyik oldalán a feltámadt Krisztust ábrázolják…

Nehéz volt visszategeznem. Kambodzsa templomairól beszélgettünk, az organikus építészet ezer éves kőből faragott csodáiról. Arról, hogy ezek az emberarcú, asszonyformájú épületek belső tereikben hordják a férfierőt, felmutatva a teremtés folytonosságát. Kambodzsai templomok. Hidak a Föld és a Menny között.

„Hogy meddig dolgozom még, nem tudom. Lehet, hogy ez a templom az utolsó. Nem tudhatom. Nem kötöttem semmilyen kompromisszumot. Csak az adottságot, az alaprajzot és a pillérek adottságait kellett tudomásul vennem. Mivel szimmetrikus az alaprajz, nem volt ellenemre. A templom kétharmadának lefelé megépülne az inverze is…”

Az organikus építészet felfogása az időről egyes esetekben természetes módon vezet a régészetnek az alkotói folyamatba történő bekapcsolásához. Ebben a folyamatban a régészet eredményei nem holt, múzeumi leletek, hanem az idő egységes szemlélete, a kontinuitás megelevenítése révén élő részeivé válnak az újonnan létrejövő műnek.