Szöveg: Makovecz Imre

Makovecz Imre: Felső-Krisztinavárosi templom

„Hogy meddig dolgozom még, nem tudom. Lehet, hogy ez a templom az utolsó. Nem tudhatom. Nem kötöttem semmilyen kompromisszumot. Csak az adottságot, az alaprajzot és a pillérek adottságait kellett tudomásul vennem. Mivel szimmetrikus az alaprajz, nem volt ellenemre. A templom kétharmadának lefelé megépülne az inverze is, ahogy a sejteknek is egybevágó, szimmetrikus, de nem azonos ’alteregójuk’ is van. Ahogy a fának is van koronája, föl és le, egyaránt.
Ahogy az Isten Fia is, mielőtt az Atyához ment volna, mielőtt új testében feltámadt, pokolra szállt. A feltámadás, a megszabadulás, az újég, az új föld születésének drámája csak az e világ és a nem e világból való szeretetéből, egyesüléséből és újjászületéséből származhat.
Sok ’atlantiszi’ rajz és több próbálkozás után ez a templomterv összegzése többévi munkámnak.